Apróságok

még a UNIMED csapattal

    Ez a hét elég passzívan telt, munka után nem mentem sehova. Viszont van egy-két anekdotám amiről tudnék mesélni.

            Például volt csütörtökön egy videó klipp forgatás a nagy teremben, ahova kellett pár lány a közönségbe, azokból mindenhol mindig hiány van. Voltunk vagy 20-an a szinpad előtt és a színpadon volt egy énekes csaj meg ez zenekar. Csináltak sok füstöt meg fények cikáztak és nekünk úgy kellett viselkedni, mintha épp nagyon jól éreznénk magunkat és gondolom úgy csinálták a felvételt, hogy sokkal nagyobb tömeg hatását keltették. Amikor már a 6. alkalommal kellett ugyanazt a számot végig hallgatni, kicsit csökkent a lelkesedésem, le is léptem…

pózer cica a kincses ládán

            Egyre több furcsaság merül fel a laktársammal kapcsolatban is.. A héten például rádöbbent, hogy nem jó a fagyasztónak ha full jeges és semmit nem lehet ki vagy be tenni. Ezért kihúzta a hűtőt, de nem tett le törölközőt vagy bármit ami felfogná a vizet, ezért 2 napig úszott a konyha. Szerinte ez tök normális és nagyon büszke volt magára mikor teljesen kiolvadt a fagyasztó… A másik eset az volt, amikor beláncolta az ajtót. Nem értem minek amikor csak nekem meg neki van kulcsunk a lakáshoz, szal ez olyan volt mintha engem akart volna kizárni. :D Aztán amikor résnyire kinyitottam és ráfeküdtem a csengőre, ő is kinyitotta a szobája ajtaját és kikiabált, hogy zárva van. Téényleg? Nem mondod… De aztán kinyitotta miután meghallotta a hangom, mindenesetre fura volt!

szoktak sütni a lányok az irodában, nagyon fini! :)

            Szombat reggel a Simit Sarayi-ban szoktam reggelizni, ami pékség szerűség, csuda finom dolgokkal. Ez alkalommal egy másikba mentem, nem a megszokott Simit-be és ott a földszinten kell rendelni aztán az emeleten le kell ülnöd és felhozzák. Kézzel-lábbal elmagyaráztam a csajszinak hogy mit akarok, felfogta és intett hogy menjek fel nyugodtan. Amikor viszont leültem, ott is jött egy pincér, hogy mit szeretnék rendelni, akik szintén nem tudtak angolul… Egy idő után 4 pincér ált felettem tanácstalanul, hogy akkor most mit rendelek, de nem értette egyik sem.. Majd levittem az egyik pincér csajt a földszintre, hogy a 2 török megértse egymást ha már angolul nem megy. Aztán megkaptam a reggelim, de nagyon meg kellett dolgoznom érte :D

ebbe van a turkish delight

            Hatalmas shopping túrákat tettünk a főnökömmel, most pénteken is 5 órát voltunk az egyik plázában. Kismillió dolgot felpróbáltam, de csak egy felsőt vettem.. tipikus… Azért szeretem jobban a plázákat, ha ruha vásárlásról van szó, mert ott nem követnek az eladók. Mert a kisebb boltokban feszt a nyomodban vannak és figyelik hogy miket nézel meg, odahoznak más darabokat hátha az megtetszik és ha valamit leveszel a fogasról, akkor az náluk egyenlő azzal hogy meg is akarod venni. Szóval ellehetetlenítik a nyugodt vásárlást, viszont itt érdekesebb, egyedibb darabokat lehet találni és jóval olcsóbbak is. Meg mindig van engedmény az árból, de szerintem az az eredeti ár, ez csak átvágás, hogy érezzed milyen szerencsés vagy hogy ilyen olcsón megkapsz valamit.

Marianával ettünk nézelődés előtt

            Szombaton délelőtt nem találtam senkit aki eljönne velem palotákat nézni, ezért egyedül indultam el. Nem volt gáz Taksimba eljutni, van több közvetlen busz is, csak az út maga fél óra. Most egy emeletes busszal mentem, amit eddig még nem volt szerencsém kipróbálni, de nem jött be mert irtó alacsony a belmagassága, még ülve se volt elég helyem… Amúgy szeretek buszozni, mivel a város szélén lakom, van mindig ülőhely, ami jól jön a hosszú úton, mert kapaszkodni nem elég ebben a vad közlekedési kultúrában. Másrészt meg azért szeretem, mert nagyon jó a kilátás a buszról. Én feszt vigyorgok meg jobbra balra nézgelődök amíg utazok, a többi utas meg furán néz rám, hogy nekem mi tetszik ennyire, hiszen ők minden nap ezt látják…

Amikor már csak 2 megállóra voltam a tértől, elkedzett irtózatos módon szakadni az eső, ami meglepő volt mert azóta hogy itt vagyok, egy csepp esőt sem láttam még… De most mintha be akarta volna pótolni az elmaradt 1 hónapnyi esőt, úgy esett. A buszról leszállva a virágárusok ernyője alá rohantam majd be a boltba és ott vártam hogy vége legyen. Leleményességből ötöst adnék a török árusoknak, mert amint elkezdett szakadni az eső, megjelentek az esernyő árusok! 5 líráért árulták, volt is vevő bőven hiszen erre senki nem volt felkészülve. Majdnem 2 óra hosszán keresztül esett, ezért nem tudtam elmenni a palotához, mert akkor nem értem volna haza az esti progamomra. Ezért inkább benéztem egy-két boltba, vettem egy táskát illetve Zitának a nyalókát. Majd kipróbáltam a Subway szendvicset, amit már régóta akartam, de nem volt egy nagy valami, túl nagyok voltak az elvárásaim… Csirke mell felvágott volt benne illetve mindenféle zöldség, csípős és sima változatban. Ahhoz képest hogy 1000Ft volt, csak másfél zsemle nagyságú volt és nem voltam tőle elájulva, de legalább gyors volt a Wifijük :D

            Hazarohantam majd vissza Bakirköy-be ahol a fiúk vásárolni akartak, amiből meglepő de kezd kicsit elegem lenni. Majd a Capacity nevű plázában ettünk vacsorára a Pizza Hut-ban. Volt ilyen egyszemélyes menü, aminek a plakátján 1 pizza, 1 kóla meg egy fagyi volt, ebből nehéz volt megállapítani a méreteket, mert a pizza nagyobb volt mint a kóla, de a fagyi akkora volt mint a kóla. Mikor kihozták, kiderült, hogy egy irdatlan pici pizzáról van szó, de attól független finom volt, csak megint kicsit félreérthető a marketing…

Mado fagyi 

            A program ugyanaz volt, a tengerparton söröztünk. Előtte vettünk narancslevet, ami ugye frissen facsart és teljesen szerelme estem ezzel az ízzel, tudom hogy triviális, de ilyen finomat nem ittam még, holott magyar földön is csinálnak ilyet. A sörözés után fagyiztunk a Mado-ban, ami azért fontos mert itt a legfinomabba a fagyi, meg az ára és szép. Fura volt, hogy a fagyik nevei nem voltak kiírva, de mindegy hiszen úgysem értettem volna. Irtó pici tölcsérbe adták az aránylag normál kombócot, de 600Ft volt 2 gombóc, habár tényleg csuda finom volt. Majd a vonattal átmentünk Yesilköy-be, ahol a lakás van ugye. És ezennel hivatalosan is utaztam minden létező közlekedési eszközzel Isztambulban.. Ezért valami jelvény is járhatna :P  Most kicsit kevesebben voltunk mint 1 hete, de ugyanazt csináltuk, likőrt ittunk, dumáltunk, tánciztunk. Hamarabb nyugovóra tértünk, de ettől független reggel úgy éreztem magam mint aki nagyon megvertek. Kicsit napoztunk a tetőn, amíg ránk nem szóltak hogy ez nem tetszik az idősebb lakóknak. Amit nem tudom hogy honnan tudtak meg, mert ott senki nem járkált… Majd hazamentem és döglöttem, takarítottam és szundikáltam, úgyhogy semmi építő jellegű nem történt.

sós-édes apetizerek

a prezentáció végén a készítők a színpadon

            Hétfőn volt a nyári egyetemisták projektjeinek a prezentációja,  ( hivatalos nevén: The Presentation Day of Cultural Identities in Virtual Contexts) ami azért fontos számomra, mert csináltak velem is interjút az isztambuli tartózkodásomról, és azt is levetíttették. Nem volt vészes az interjú, habár korábban nem toltak még az arcomba kamerát fél órán keresztül miközben angolul kérdeztek. Viszont nagyon jó volt hallgatni az angolt szép német akcentussal, hiszen a Maastricht-i és a Marburgi egyetem diákjai voltak itt. Szerencsére volt légkondi meg sütik, mert különben nem bírtam volna a 2 órás prezit… Én végül csak 3 mondat erejéig voltam benne a videójukban, de irtó fura volt hallani meg látni magamat felvételről… Igazi öblös férfi hangom van :D  Viszont sokat rontott az élményen, hogy a technikus csávó totál nem volt képben, rosszkor kapcsolta le meg fel a világítást illetve nem volt mikrofon, meg a hangot se adta ráa laptopra egyszer ezért nem tudtak lejátszani egy videót. Meg ahogy próbálkozott volume-t emelni, feszt lehetett hallani a pattogást, ahogy nyomta a hangerő gombot, és ezt maxon nagyon fájdalmas volt hallgatni.

            A többi prezi a Galata körzetről, a nigériai bevándorlókról, a popkultúráról meg a Tarlabasi helyzetről szólt. A popkultúrás videó vicces volt, mert az egyik interjú alany nagyon a divat és Amerika elleneseket mondott, de közben Raybant viselt.. :D

Iftar előtt

            Visszajött egy korábbi gyakornok az egyetemre, ugyanis munkát kapott itt. Marianával együtt jártak mester képzésre, ő szervezte a gyakornoki pozícióját is és most a melót is. Mindenki nagyon örült amikor viszont látta, marha nagy haverságban van mindenkivel az Erasmus irodából. Ő is Romániából jött, nagyon szépen beszél angolul, valami gazdasági cuccot tanult az egyetemen de nem tud törökül, ennek ellenére felvették… Egyébként Gabinak hívják, valakinek az asszisztense lesz és több mint 1000 eurót fog keresni havonta. Nem sokat beszélgettem vele, mert feszt Marianával lóg, de azt elmondta hogy ő 3 hónapot volt itt, de semmilyen látványosságot nem nézett meg, nem volt vásárolni sem és nem volt egyik szigeten sem… el nem tudom képzelni hogy mit kezdett magával itt akkor…

még mindig csak az előkészületek

            A kutatásomban ma fejeztem be Norvégiát, 28 egyetemet találtam megfelelőnek, 2 nap munkája volt. Miután elkezdtem Svédországot, felvilágosított Gülden, aki szintén velünk van egy irodában, hogy Norvégiával nem lehet szerződést kötni mert ők se EU tagállamok. Na, hát ez *urva jó… gondoltam magamban. Ott volt mindenki az irodában amikor mindannyiunk főnöke mondta hogy melyik ország következzen, akkor bezzeg senki nem szólt, csak akkor tűnt fel bárkinek is a baki, amikor már készen voltam vele… Eléggé elment a kedvem a további kutatástól, 3 órán keresztül nem csináltam semmit, de ez nyilván senkinek nem tűnt fel… Ezután háromszor is rákérdezek, mielőtt elkezdek valami nagyobb horderejűt csinálni!

na végre, ettünk :D

            Kedden volt az egyetem által szervezett Iftar, ami ugye a naplemente utáni étkezést jelenti. Az udvar tele lett asztalokkal, rengeteg ember volt, ez ilyen PR eseménynek számít kábé, mert a meghívottak nem diákok hanem üzleti kapcsolatok voltak főleg. Csak 2 fogás volt, amin meglepődtem, az első a leves, aminek krumplileves ize volt, a második meg csirkemell /rizs/ krumpli keveréke volt. Osztogattak turkish delight-ot, illetve az asztalon volt még jam, vaj, aszalt gyümölcs, saláta, kenyér arra az esetre ha nem elég a két fogás. Hát nekem nem volt elég :D

            A felszolgálás előtt voltak előadások és beszédek, de még a kajálás közben is volt valami zaj a háttérben, ha magyarul lett volna se értettem volna semmit belőle a hangosítás miatt. Komolyan nem értem, hogy ilyen szar technikusi munkáért még pénzt is adnak az illetőnek… A hétvégén tervezünk menni Gabival olyan helyekre ahol még nem voltunk. Az én esetemben ez nehéz dolog, az ő esetében kb bárhova mehetnénk. Úgyhogy vasárnap jóval érdekesebb dolgokról is írok majd.
A végére még mutatok egy aktuális pop slágert, ami nekem nagyon megtetszett. Fura, hogy nem értem miről énekel, de van egy-két tippem... http://www.youtube.com/watch?v=Kd16O8jpnqI&feature=share