Bayram, avagy a nagyon hosszú hétvége

Reggeli a Simit Salonban

            A héten megint semmi nem történt, csak a meló van. Most az angol egyetemeknél járok, abból gucisok van, úgyhogy már 3 napja ezt csinálom. Az viszont vicces volt, amikor a magyar tanulói vízum megkeresésében segítettem Ersin-nek, ugyanis nem volt angol verziója az oldalnak. Most először vettem hasznát a magyar nyelvtudásomnak és tök jó érzés volt. J

Baklava

Rászántam magam a baklava evésre is, ugyanis marha drága dolog ez, 4 darabot vettem 1000Ft-ért, ami egy fajsúlyban van a Macaronnal.. Meg full cukor az egész, kábé mintha egy marék cukrot rágcsálnék :D Tradicionális török édesség, szóval kalória bomba, de végül is megérte, szerintem finom, nehéz abbahagyni… Egyébként a görögök és az arabok is sajátjuknak tekintik, nem tudni a pontos eredetét. Rétestészta az alapja, dióval és pisztáciával töltik meg és cukorral vagy mézzel édesítik. 

Dolmabache egyik nagy kapuja

            Csütörtökön rossz hírrel indult a nap, ugyanis meghalt Mariana anyukája, ami egész napra rányomta a hangulatra a bélyegét. Mivel Marianával voltam a legjobb kapcsoltban és vele voltam a legtöbbet, engem is mélyen érintett. Nem maradt bent, hazarepült Romániába és fogalmam sincs hogy mikor jön vissza, lehet hogy nem is találkozunk már. :/ Nem hiszem hogy fogok fejlődni a törökkel ezután, mert ő tanítgatott, illetve kevesebbet beszélek majd angolul is.

az egyik szökőkút a sok közül

Pénteken döbbentem rá, hogy Bayram lesz a hétvégén ami a Ramadan utáni ünneplést jelenti, tehát ilyenkor nem dolgoznak 4 napig, mindenki családot látogat és annyit édeset eszik amennyit nem szégyell. A közlekedés 50%kal olcsóbb,ami hatalmas segítség, de a közlekedési eszközökön még annyira se lehet férni mint korábban, szóval az ülőhelyért közelharc megy…De kihasználva a szabad napokat mindent megnéztem ami még a to-do-listen rajta volt.

tilos volt fotózni, ezért ilyen jó a minőség

valahol a Haremben

            Szombaton a Dolmabahçe palotában voltam, ami a parton van, villamossal lehet ide eljutni és a Kabatas végállomásig kell menni, onnan sétálni 4 percet. Mivel Bayram van, mindenki utazik. kínzással ért fel az út. Mindig volt egy könyék az oldalamban és mindenki izzadt és még hozzád is passzírozódnak...fúj… Marha hosszú volt a sor, de nem meglepő, ez is alap látnivaló Isztambulban. Úgy tudtam, hogy 40 líra a belépő, ami irdatlan sok, de rászántam, mert azt is hallottam hogy nagyon szép, érdemes kiperkálni az 5000Ft-ot. Haladva a sorral, láttam az árjegyzéket és ott fel van tüntetve hogy nemzetközi diákkal csak 5 líra, nekem pedig volt olyanom, úgyhogy szinte ingyen megnézhettem a fancy palotát. Nyilván itt is voltak magyarok, közvetlen mögöttem a sorban, nem tetszett nekik a jegyár, de cserébe nem mentek a Topkapiba :P

Selamlık 

kilátás a Dolmabache-ból

            Tényleg igaz, ez a legszebb épület amit eddig itt láttam… Két részből áll, a Selamlık és a Hárem, mind a kettőt csoportokban lehet megnézni, akiket idegenvezető irányít és az épületen belül nem lehet fotózni. Na, ez nyilván nem engem nem tartott vissza :P Nagyon jól volt megszervezve, külön török és angol nyelvű idegenvezetővel mentek a csoportok 20 perces váltásban, hogy ne zavarják egymást. Mondjuk ennyi pénzért, ez a minimum. Egyébként ebben a palotában azután költöztek a szultánok, miután a Topkapi már nem volt elég fényűző nekik. A Selamlık –ban a protokoll események zajlottak, fogadások és tárgyalások. A Háremben pedig a „szűk” család élt és csak ők léphettek be, bár én sok különbséget nem fedeztem fel a kettő között, mind tele volt arannyal, kristályos csillárral és különleges szőnyegekkel. Szerintem oltári kényelmetlen lehetett azokon a kemény székeken ülni, én nem laknék ilyen helyen. Ahhoz képest hogy az Oszmán Birodalom már hanyatlott amikor építették, minden négyzetcentin van arany valamilyen mennyiségben…          

Dolmabahçe 

            A kert sem volt elhanyagolható, nagyon szép volt a kilátás is az ázsiai oldalra és a hajókra. Kb. 200 képet csináltam, de egyik sem adta vissza azt a látványt. Tök sokat elnézelődtem, nem tudom hogy telt el az idő ilyen gyorsan, de 3 órát kolbászoltam a kertben és az épületekben. Csodaszép volt, na. Mindenkinek nagyon ajánlom, főleg akinek van nemzetközi diákja (ISIC).

a fő terem a  Dolmabahçe-ban

kilátás a Sapphire-ból

            Majd Karaköyben mászkáltam és vásároltam pár szuvenírt. Nagyon kedvesek az eladók, néha túl kedvesek. Tudnak pár szót magyarul, kb. mindenki ugyanazt „szép” „szia” „csókolom” „hogy vagy”. Már egész jól belejöttem az alkudozásba, általában 2 lírát tudok lealkudni, de kis összegnél az is sokat számít. Ha mondjuk 8 líra, akkor 5öt mondok ami nyilván túl kevés, de 6ért már ideadja. Nyilván most is ittam narancs levet, napi rutinná vált, lehet ezért nem fáztam még meg. Kóvályogtam a kis utcákban, többször is eltévedtem, de nem pánikoltam. Próbáltam magamba szívni a várost, élvezni amíg csak lehet, konkrét cél nélkül andalogni.

minden picike

az ott én lennék :)

   Vasárnap 11ig aludtam, aztán nagy keservesen elutaztam busszal a metróig és 4.Levent-nél leszálltam. A Sapphire toronyba mentem, ami a legmagasabb épület Isztambulban, ugyanolyan kilátó van a tetején mint az Empire State Buildingnek. 236 méter magasról lehet körbenézni, elvileg 360 fokban, de a fele le volt zárva ezért csak 180. Az épület első 6 emelete pláza és onnan lehet felmenni a tetőre lifttel. Érdekes volt mert árat nem tettek ki a pénztár közelében, ezért csak akkor tudtam mennyi a jegy ha már fizettem is. Végül is csak 12 líra volt, meg sajna semmilyen kedvezményes kártyát nem fogadtak el. Mákom volt, mert 2 óra előtt nem sokkal értem oda a toronyhoz és csomó embert állt ekkor előtte, mint kiderült 2-kor nyitnak.. szerencse hogy sokáig aludtam és nem délre értem oda… Az 56. emeletre 20 másodperc alatt értünk fel, kábé ennyi idő alatt a 10.re se érek fel a szecskán. Bámulatos volt a kilátás, szép idő volt, szóval a képek is jók lettek. Az is tetszett, hogy kevesen voltak, kezdem unni a nagy tömeget, viszont borzasztóan fújt a szél, a Taft már nem tartott. Mivel a kávézóban 3xos árak voltak nem ittam semmit, de vettem egy termost, mert találtam egy szépet ami sokkal vagányabb a Starbucks-osnál, amit terveztem ugye venni. Szétnéztem a plázában is, de a leárazások már a végüket járják ezért nem vettem semmit, csak vacsiztam a Popeyben, ami KFC koppintás. Hatalmas volt a burger, kb. egy fél csirkét beraktak a bucik közé, de a krumpli olyan volt mintha 3 napos lett volna. Nem lepődtem meg mikor törökök leszólítottak a pénztárnál, mondtam hogy nem beszélek törökül, de ők azért nyomták a szöveget, feszt azt kérdezték hogy modell vagyok-e. Egy idő után feladtam hogy az értésükre adjam, hogy nem értem őket, inkább csak mosolyogtam, szerencsére a pénztáros csaj megmentett. Az itteni fiúk tényleg nem értenek a szóból, marha rámenősek, nem adják fel egykönnyen, pedig nem is beszélünk egy nyelvet…

kilátás a Galatából

Galata Tower

            Rohantam haza, hogy elkészüljek az esti happeningre ami sörözés volt Taksimban. Most direkt nem akartam késni, de megint sikerült mert a közlekedés hihetetlenül lassú, dupla annyi idő bárhova eljutni, főleg busszal. Valami kis utcába mentünk be a hal piacon belül, aki kb. 4 halárust takar, úgyhogy nem volt büdös. Az árak itt is eszméletlenek, főleg ha alkoholról van szó. Kettő 0.7-es sört ittunk fejenként, szóval 3 rendes sört ittam 2500Ftért, az Aradiban ezt megúszom 600Ft-ból. De én nyilván nem fizettem, nem is értem hogy hol buliznak az Erasmusos diákok ilyen árak mellett… Kértem szívószálat a sörömhöz, úgy hatékonyabb, meg mégiscsak lány vagyok vagy mi. Aztán beszélgettünk majd sétálgattunk a főutcán, ettünk egy fagyit a Madoban, ami még mindig szemtelenül drága és finom. Hazataxiztunk 5 líráért fejenként, ami tök olcsó, de csak azért mert 7 személyes volt a taxi. Majd Floryában sétálgattunk, még hajnalban is nagy volt a tömeg mindenhol, hiszen másnap nem kell menni dolgozni. Hajnali 4re értem haza, alig aludtam de másnap mentünk Sanerrel a Galata toronyba, attól függetlenül, hogy mind a ketten úgy éreztük magunkat mint akit jól megvertek.

mácská

Marmara híd és én a Galatából

            Ez a torony a főutca végén van, de mi Karaköy felől mentünk fel. Most is cunci volt az idő, néhol egy felhő meg egy kis szellő volt csak, pedig esőt jósoltak. A toronyba is tök igazságtalanok, mert a török állampolgároknak csak 6 líra, a külföldieknek meg 12. Nem értem ezt a turisztikai marketinget, de most se én fizettem, úgyhogy nem zaklatott fel annyira. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy lépcsőzni kell, aztán kiderült hogy lift van. Nagyon megörült a kialvatlan szervezetem. Egyébként az épület 61 méter magas, van benne kávézó illetve night club is. Ki volt a pénztárnál írva, hogy 80 euróért lehet a klubbot kibérelni 5 órára és korlátlan italfogyasztással. Itt szívesen rendeznék egy szülinapot! Nagyon kevés hely volt a kilátó részen, sajnos nem korlátozzák a felengedett emberek számát, az erkély meg csak 1 méter széles, úgyhogy itt is tömegnyomor volt. Itt tényleg 360 fokos volt a kilátás, de nem olyan magas mint a Sapphire, viszont annyiban volt jobb hogy üveg nem választott el a látványtól, jobb fotók is készültek. Kicsi átmérőjű a torony, úgyhogy gyorsan körbe lehet járni, de elhatároztuk, hogy megvárjuk a naplementét, ha már fizettünk :D Fél óra múlva már lent kajáltunk majd kávét akartunk inni, de sehol nem találtunk jegeset ezért elsétáltunk a 3 megállóval arrébb lévő Starbucksba egy karamellás frappucinóért. Isteni volt! Megint hoztam szívószálat meg cukrot, hiszen ingyen volt meg a logó is rajta van :D Aztán a parton sétáltunk és ettem egy kumpirt , ami úgy készül, hogy egy nagyobb méretű burgonyát héjában megsütnek, majd középen hosszában kettévágják. A megsült burgonya egy részét kikaparják helyére vajat vagy sajtot tesznek és a választható feltétek közül 3at vagy 5öt. Az ára 6-9 líra között van, a feltétek számától függően, de nagyon finom, gyorséttermi kajának felel meg, de lehetetlen járás közben enni, kiskanállal kell lapátolni.

Saner első frappuchinója

pöttöm cica 

            Kedden nem tudtam mit kezdeni magammal, aludtam volna legszívesebben egész nap, de nem akartam elpazarolni a szabad napom otthon ücsörgéssel. Elmentem Taksimba, sétálgattam, vettem szuvenírt, meg narancs levet és kumpirt. Nem okoztak csalódást a török macskák sem, megörökítettem jó pá fotogén cicát. Még 10 napom van itt, nagyon ki kell használni, borzasztóan fog itt minden hiányozni, bár strandoláson kívül nem nagyon van mit csinálni, hisz láttam mindent amit érdemes.