 |
| Blue Mosque |
A szokásos szombati
reggelimet megint a Simit Sarayi-ban töltöttem, a kedvenc narancslevemmel. Már
többször meggyűlt velük a bajom, most kis naivan azt hittem hogy nem lesz gond, gondoltam addig nem mozdulok a pulttól amíg nem kapok kaját. Aztán kiderült hogy lehet
fokozni a bénázást, ugyanis nem akarta a leolvasó elfogadni a kártyámat, már 3
managert odahívtak, megkérdezték tőlem h nem üres-e, nem akartam mondani hogy
van rajta 700 euró, mert kifele menet jól kirabolnak… Aztán hajlongatták
szegény kártyám, lehúzták, bedugták a gépbe de csak nem akarta az igazságot.
Nem értem hogy 2 hét alatt miért lett ilyen válogatós a leolvasó, akkor még
gond nélkül ment minden. Kénytelen voltam levenni pénzt és cashhel fizetni, de
csesszék meg komolyan, többet oda se megyek, máshol is csinálnak narancs levet…
 |
| a varázskártya |
Szombaton nyakamba vettem
a várost és egyedül nekiindultam, hogy megnézzem azokat a dolgokat amiket
minden turista megnéz Isztambulban, de nekem eddig nem volt ugye pénzem rá.
Mivel minden ismerősöm dolgozik szombaton, nem meglepő hogy nem kísértek el.
Ennek egyetlen hátránya, hogy nem készült rólam normális kép. :D Az időzítővel
próbálkoztam de az ugye elég nehézkes, de senki sem fogja elhinni hogy ott voltam,
ha nem vagyok a képen! :P
 |
| Hagia Sofia |
A közlekedés már régóta nem okoz problémát, de a célállomásig eljutni
másfél óra volt, a villamost kell használni, hogy eljuss a turista központba. Nyilván
tömeggel, sehol egy ülőhely, a légkondi meg mire elkezdene hűteni, megállóhoz
érünk és kimegy a hideg… Először is egy Müzekart-ot kell beszerezni, ami
diákoknak 15 líra és pikk-pakk megvan, beszkennelik a Istanbulkart-ot és kész.
Ez azért jó mert ingyen lehet bemenni a Ayasofiaba és a Topkai palotába illetve
csomó helyre 20%kedvezményre jogosít fel. Neten semmilyen használható infót nem
találtam róla, szal itt szeretném kihangsúlyozni, hogy kb 60 lírát lehet vele
spórolni és nem kell sorba se állni ha ilyened van, tiszta VIP. :D
 |
| Ayasofia |
Az Ayasofiáról már írtam,
kívülről többször is láttam, most végre bejutottam és csak ámultam bámultam.
Csodaszép az egész, a világítás sokat dob rajta, csak ne lenne akkora tömeg…
Felmentem az emeletre is, nagyokat ámultam, tényleg hihetetlen élmény. Arany
betűk mindenhol, meg hatalmas a belső tere, nagyon hangulatos. Ezt tényleg
mindenkinek meg kell néznie, nekem eddig ez a kedvencem.
 |
| lepaparazziztam magam |
 |
| Topkai Palota |
Majd átsétáltam a Topkai
palotába. Útközben vagy 6x szólítottak le „what’s your name” „where are u
from”. Azok a srácok akik térképet meg útikönyveket árulnak.. Meglepő volt, de
vágták a magyarokat „szia, hogyvagy” „beautiful hungarian girls”.
Levakarhatatlanok voltak, de segítettek az útba igazításnál, szal nem volt
velük baj. A Topkapit is láttam már, most végre bejutottam, ez az a hely ahol
ugye a szultánok éltek, vendégeket fogadtak és nagy partykat rendeztek.Ez
annyira nem tetszett mert több kisebb szobából állt ahol meg lehetett nézni
kiállított dolgokat. Például a szultán kardjait, ruháit, ülő alkalmatosságait.
Volt egy terem, ahova hatalmas sor állt, mint kiderült ott tárolják az
ékszereket, nyilván nem lehetett fotózni, pedig azokat kellett volna igazán
megörökíteni. Ezek a szultánok mindenre raktak valami fuxot, még a kancsón meg a
villán is volt rubint kő… A legdíszesebbek a turbán díszek voltak, majdnem
tenyérnyi méretű gyémántokat kell elképzelni (nyilván nem az én tenyér méretem…
) A Hárem részért külön kellett volna fizetni, de mivel az irodában azt
mondták, hogy nem nagy cucc az, így nem mentem be. Ez a rész a szultán a
családjának személyes tere volt, ide csak ők mehettek be. Az tetszett a
palotában, hogy sok volt a zöld füves terület, hatalmas fák voltak meg szép virágok, az
épületeken meg mindenhol arany színű bevonat, jól visszaadta a szultánok
fényűző életét. Volt egy fa például, ami totál üreges volt, de mégis élt, voltak
levelei és nagyon magas is volt… what
kind of sorcery is this? Amíg még tetszetős volt az a kilátás, nyilván az
az adu ász a fancy épülteknél. Tök jól rá lehet látni a Bosphorusra meg a nagy
hajó forgalomra a vizen. Nyilván volt kávézó és étterem is, ahol egy kisebb
ország GDP-jéért lehetett ebédelni.
A következő állomás a
Cistern Bazilika volt, amit kicsit nehezen találtam meg, de megkérdeztem egy
turisztikai irodában az utat, tök rendesek meg segítőkészek voltak és még
térképet is kaptam. Mikor megláttam a kígyózó sort, rájöttem hogy jó helyen
járok, ezért vettem egy fagyit és amíg álltam, addig meg is ettem. Ide nem jó a
Müzekart, de a diákom miatt csak 5 líra volt a 10 helyett. Ez a hely a föld
alatt van és tulajdonképp víztárózónak
lett építve 565ben. 140x70 méter a területe és hatalmas oszlopokból áll,
pontosan 336 db, egyenként 9
méter magasak. Látványosságnak csak 1985 után számított
mert előtte tele volt vízzel, teljesen el volt felejtve, az emberek elől
elrejtve. Érdekesség a két medúza fej, amik 2 oszlopot tartanak, de nem tudják
az okosak sem hogy miért hozták ide őket, a Medúza legendáját nyilván mindenki
ismeri, de egyesek szerint ehhez semmi köze, csak oszloptartónak lett berakva.
Eléggé elrontották annó a rómaiak, mert az egyik fej fejjel lefele van a másik
meg oldalra döntve, szóval esztétikailag nem valami hatásos…
 |
| Topkapi |
Még el szerettem volna
menni máshova is, de nagyon kezdett fájni a bokám, hiszen 6 órát voltam talpon,
ezért hazafele vettem az irányt, a KFC-ben megvacsoráztam és beájultam az
ágyba.
 |
| a kilátás a Galata toronyra |
 |
| a lyukas fa |
 |
| a Bosphorus |
 |
| az egyik nappali |
Vasárnap úgy volt, hogy a
főnökömmel és annak a barátosnőjével megyek valamerre, de lemondták, de mindig van B terv, úgyhogy nem vesztegettem az időt. Ekkor
azonban elhívtak az egyik szigetre strandolni, úgyhogy inkább oda mentem. Ugye
voltam már korábban egy szigeten, de az amatőr módon sikerült, mert kis tudatlanok
voltunk. Ezért most hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ha a szigetekre akar
menni valaki akkor használja a villamost, Kabatas végállomáig és ott a DenizOtobüsü-vel menjen. 4.75 líra a jegy ára, de 20 perc alatt ott van az első
szigeten és mindenkinek van ülőhelye, marha kényelmes és ezerszer jobb mint a
komp. Kábé olyan érzés benne utazni mintha fedett jet-ski-vel , inkább
ugrál a vizen mint sodródik az árral, de nagyon tetszetős volt. Amíg vártam a
hajóra, elkezdett szakadni az eső, ekkor vált nyilvánvalóvá hogy nem a legjobb
napot választottam a strandolásra… De akkor már nem volt vissza út, megyek a
Kinaliadára. Saner várt a kikötőben, majd egy kis lélekvesztőre szálltunk ami
ingyen elvitt a standra, ami 10 líra volt fejenként, szal fényévekkel jobb mint
a másik sziget. A strand itt is kavicsos, nem homokos. Az eső ugyan elállt, de
nagyon sötét színe volt az égnek meg hidegebb is volt a kelleténél a szél
miatt, de nem nyafogtam, mentünk úszni. Mint kiderült, nem tudok úszni a tengerben,
olyan erős volt a hullámzás, hogy csak lebegtem inkább, de az is élmény számba
ment. Rossz volt a sós víz meg az alga, de akkor is sikerült úszni a tengerben
életemben elöször. Kb. fél órát voltunk bent, de úgy éreztem magam mint ahogy
Risztov Éva érezhette 10 km
után. Majd jött egy guci nagy vihar, fekete felhőkkel és hatalmas széllel, vitt
mindent, még a napozó ágyakat is. Mindenki berohant a büfébe, de úgymond
felesleges volt, mert már full el voltam ázva így is. Az volt a szerencse hogy
nem volt tömeg, elfértünk a büfé konyhájában, hiszen minden normális ember
otthon maradt, mert néztek időjárás jelentést vagy nem tom.
 |
| Basilica Cistern |
Ezután tiszta vizes hajjal
és outfittel elindultunk Saner legjobb haverjához, hogy megszárítkozzunk. A
srác egyébként kiköpött Adrien Brody hasonmás, ezt ő is jól tudta, akkora orrot
nem nehéz nem észrevenni. :D Azt kell még tudni, hogy nagyon sok török
családnak van a szigeten nyaralója, ahova egész nyáron kiköltöznek, de az év
többi részében an az európai oldalon laknak. Ezeket a nyaralókat úgy kell
elképzelni, hogy nagyon fancy, pálmafa alakú medence meg ritka fából készült
bejárati ajtó, szal nem ilyen kécskei weekend ház :D Ott kaptunk enni,
megszáradt a hajam aztán sétálgattunk a szigeten. Feltűnt még hogy nincsenek
autók, a srácok azt mondták, hogy kb 10 darab van, nem is engednek többet, csak
áru szállításra meg vészhelyzetekre használják, mindenki bicajozik meg sétál. Azért
költöznek ki ide a nyárra mert itt jóval csendesebb az élet, ide alig járnak
turisták, nincs zaj, nincs autó. Meg azért mert megtehetik, ugyanis itt természetesen semmi nem terem
meg, mindent a városból hoznak, ezért minimum duplázódnak az árak. Fagyiztunk
aztán elmentünk abba a zártkörű klubba is ahova amúgy 50 líra a belépő ha nem
vagy tag, de most ingyé bemehettem, mert szét volt ázva minden, alig voltak
vendégek is. A fiúk nyilván tagok voltak, aki itt lakik az mind az. Itt van
medence meg strand is, foci és tenisz pályával, igazi golfklub feelingje van,
nagyon sznob, na! :D
 |
| Cistern |
Fényes nappal volt de ők
felesezni akartak, a tegnapról megmaradt lengyel vodkából. Kiültünk a partra
aztán fejenként 3 feles jutott, volt nálam víz úgyhogy nem nyafogtam. A srácok kajak becsíptek, én meg se éreztem.
Papírkutyák.
Aztán csocsóztunk, de
valami iszonyat alacsony volt az asztal, mert ugye a törökök nem égimeszelők,
hoztam a formám, 4 olyan véletlen gólt lőttem, hogy öröm volt nézni. Ettünk
valami szendvicset, 9 líra volt de a fél fogamra sem volt elég, akkora volt
mint egy fél pirítós. Persze most sem engedtek fizetni. 8kor indult vissza a
hajóm, de hazafele nehezebb volt a út. Mivel nagyon lehűlt a levegő, rajtam meg
kánikula outfit volt, rendesen fáztam, a villamoson a légkondi persze maxon
ment, úgyhogy kisebb csoda hogy nem lettem beteg.
 |
| Kinaliada távolról |
A hajóúton szép volt a
kilátás, kivilágítva csodaszép a város, és láttam a Maiden Towert, amit anno
egy hercegnőnek építettek, hogy ne marja meg egy kígyó se, de végül mégis ez
lett a végzete. Az a torony a vízben áll és most étteremként üzemel, és az
irodában mondták hogy itt az a szokás, hogy ha egy lányt oda visznek
vacsorázni, akkor tuti hogy megkérik a kezét. Mivel borzasztó drága a kaja meg
nem egyszerű oda kijutni, illik a nagy felhajtás után igent mondani. :D
Otthon meg az várt, hogy
az erkélyre terített törölközőmet elvitte a vihar, amit ugye lakótársé volt,
mondtam neki hogy sorry, de kéne egy másik, de nem volt nagy méretű több,
vagyis egy kéztörlővel kellett beérnem. Meg azt is hozzátette, hogy ne tegyem
ki többet. Ja, mondom köszi, de mivel nincs szárítom, se szárítókötél az
erkélyen, nem tudom máshova rakni, de ha legközelebb elmegyek itthonról, akkor
behozom. Pukkadjon meg…
 |
| a csodás időjárás |
A vihar ellenére megérte a
mai nap, sok szép újat láttam, habár semmit nem barnultam, kajak ugyanolyan
fehéren megyek haza mint ahogy eljöttem….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése