Güle güle!

baklava

            A Bayram miatt csak 3 napot kellett dolgozni, ami nagyon gyorsan elrepült. Főleg azért mert csak Ersin és én voltunk az irodában, szóval dolgoztam ezerrel mert nem voltak lányok, akikkel el lehetett volna dumálni az időt. Mivel Gülden szabin van és Mariana Romániában, csomó feladatot nekem kellett megcsinálni, amit előtte sose csináltam. Mivel a Word szövegszerkesztőben kellett csomó papírt csinálnom, Ersin segítségét kértem, mert a program török nyelvű és nem a 2003-as verzió. Szegény annyit se tudott mint én… Nem tudom hogy ő mit használ a gépén, de semmilyen szinten nem jutottam vele előrébb. Kezdett egyértelművé válni számomra, hogy őt tényleg csak a külsejéért vették fel ide dolgozni… Miután megküzdöttem a szövegszerkesztővel, aláírást kellett vadászni és az illetékes kétszer is bent volt az irodában de cseszte aláírni mert mindig valamiért ideges volt és kapkodott és nem ért rá két vonalat húzni, de nem értettem mi a baja mert törökül puffogott, erre én magamnak magyarul káromkodtam. Aztán a nyomtató mondta fel a szolgálatot, szóval tényleg minden összeesküdött ellenem, de végül sikeresen elintéztem mindent, de már nagyon tele volt a puttonyom mindennel, én nem erre szerződtem!

cila

            Az viszont vicces volt mikor az assist. helyett, ami az assistant rövidítése, ass.-t írt Ersin a hivatalos papírra és egyikőnk sem vette észre, csak a főnök, amikor vittem neki hogy írja alá :D Aztán sűrű bocsánatkérések közepette kijavítottam, de már tényleg nem érdekelt, csak hagy postázzam azt a kicseszett szerződést Olaszországba…

az isztambuli charging bull

            Eljött az utolsó hétvégém én, amire nem terveztem nagy dolgot, de a diákok akikkel lógtam, mindenképp emlékezetessé akarták tenni ezért elmentünk koktélozni Taksimba. Ők fizettek és azt ittam amit akartam. Hatékonyságra akartam menni, azzal hogy az erőseket iszom, de kajak nem éreztem egyikben sem alkoholt pedig közel 15 ezret elittunk… Tiszta cukor volt mind, finomnak mondható de ha édeset akartam volna akkor kólát kérek negyed ennyiért… Elnosztalgiáztunk, fun volt, hiányozni fognak ezek a kis hülyék. Szombaton pedig búcsúvacsora volt aztán sörözés Florya kikötőjében. Épp arról beszéltünk, hogy a török pasik mennyire könnyen bepöccennek és verekedéssel oldanak meg minden nézeteltérést. Ekkor 10 méterre tőlünk kitört egy tömegverekedés, nyolcan kettő ellen, üveget is törtek egymás fején meg ordítoztak. Félelmetes volt, oda is lett a jó hangulatunk, de szerencsére hamar eltűnt a banda, mert jöttek a járőrök.

            Napközben az ásziai oldalon lébecoltam, bár ott tényleg nem lehet mint csinálni csak nézelődni meg vásárolni és enni. Szerintem semmivel sem nyugodtabb vagy olcsóbb mint az európai oldal, illetve nem is annyira szép, úgyhogy nem volt annyira maradandó élmény. Azért láttam egy-két érdekes dolgot, beszéljenek helyettem a képek.

idétlen telefon tokok

            Hétfőn visszajött Mariana, aminek jobban örültem mint gondoltam, végre tudtunk dumálni és nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Délután elmentem Taksimba vásárolni és szerencsémre egy emeletes busz jött, és az emeleten nem volt senki, így az első sorokba tudtam ülni. Így közelről láthattam amikor a busz levitte az előzni próbáló kisbusz visszapillantó tükrét. A kisbusz sofőrje kiszállt és ordítozni kezdett de a sofőr nem nyitotta ki az ajtót, hanem próbált továbbhajtani, volt még egy kis török kiabálás, majd leléptünk, de azért lefotózta a sértett a buszsofőrt meg a rendszámot. :P Majd felfedeztem, hogy Isztambulban van Seres Hotel. Három csillagos, elég fancy, nagyon kicsi választott el attól hogy bemenjek és megkérdezzem, hogy kaphatok-e kedvezményt.

            Miközben az egyetemeket kutattam, rátaláltam egy cseh főiskolára aminek Unicorn College a neve. Oda kellett volna jelentkeznem az SZTE helyett, még a logójukon is unikornis van. Elég viccesen hangozhat egy angol állásinterjún, meg csalogató hogy minden elsős iPad-et kap! http://www.unicorncollege.cz/en/index.html

Miami feeling :)

           

            Az utolsó héten megint csak 3 napot dolgoztam mert csütörtökön Zafer Bayram van ami Independence Day szerűség, mert 1922-ben ekkor szabadultak fel a törökön a görög megszállás alól. A többiek dolgoznak, de nekem elengedték, mert pénteken ugye repülök. Ekkor merült fel, hogy milyen kevés szabad napjuk van a törököknek, főleg itt a magánegyetemen. Mivel muszlim ország, se karácsonykor sem pedig új évkor nem kapnak szabit illetve amúgy is kevés a piros betűs ünnepük, és mivel Mariana keresztény, ő nagyon megsínyli.

állatkereskedésben 

tortaaa

            Tehát szerda volt az utolsó napom, ment ezerrel a fotózkodás meg a búcsúzkodás de arra nem számítottam, hogy kapok tortát, ráadásul csillagszóróval. Nagyon megörültem, nem számítottam rá és tökre meghatódtam. Mint kiderült ez hagyomány, minden gyakornok kap az utolsó munkanapján. Banános-kókuszos-vaniliás- mogyorós volt de attól még jobban ízlett, hogy tőlük kaptam. Akármennyire is uncsi volt a meló, nagyon fognak hiányozni a munkatársak, hiszen velük voltam a legtöbb időt összezárva. Kinyomtattuk/aláírtuk/lepecsételtük az igazolásokat. A jegyzőkönyv szerint én vagyok a világ legszorgalmasabb gyakornoka :D

Ersinnel és Gabival

            Csütörtökön nem mentem dolgozni a Zafer Bayram miatt, de mint kiderült a többieknek kell, viszont Mariana elengedett, aminek nagyon örültem mert az nagyon arcon csapott volna, hogy mégsem kapok szabadnapot! Megint az ázsiai oldalon voltam, utoljára mentem át a Bosphorus hídon. Kadiköybe sétáltam el majd ott metróval Bostanciba mentem. Ez a metró vonal nagyon új, még nagyon tiszta és csilli-villi, 3 év alatt csinálták meg, kár hogy nem törökök csinálják a négyes metrót nálunk… A célom a Bağdat Caddesi volt, ami híres sétálóutca, ergo csak enni meg vásárolni lehet, meg barnulni sétálás közben. Még képet sem csináltam, mindenki látott már Bershka üzletet szerintem… Aztán vissza minibusszal Kadiköybe és onnan busszal Üsküdarba, ami azért érdekes, mert a Kiz Kulesi itt található. http://www.kizkulesi.com.tr/ Ez egy torony amit neveznek Maiden’s Towernek és Leander’s Towernek egyaránt, az is egy a sok isztambuli jelképek közül. Nagyon szép, főleg kivilágítva, csak hajóval lehet megközelíteni és étterem is van benne. Ez a kedvenc látványosságom, azok közül amikben nem voltam :D Sajna nem tűnt fel, hogy a srác aki csinálta a képet, pont azt a pillanatot kapta el amikor épp a számat rágom, ugyhogy béna lett :D

Maiden's Tower

            Aztán hajóval átmentem az európai oldalra, Kabatasba és onnan villamossal a turista központba mentem hogy megvegyem a hiányzó szuveníreket. A hajóút nagyon megcincálta a hajam, félelmetesen néztem ki utána, persze ilyenkor nem volt nálam fésű. Amúgy minden épület tele volt aggatva zászlóval az ünnepség miatt, egy életre megtanultam a török zászlót… Mostanában kezdett el feltűnni, hogy csomó fiatalon látom Atatürk aláírását tetoválásként, értem én hogy a monarchiából demokráciát csinált és nagy politikai figura volt de azért én nem választanám ezt tetoválásnak. Nagyon hazafiasak, na.

kilátás Európára Ázsiából

            Ugye megint rengeteget utaztam, de ma is 50%os volt a bayram miatt a jegyár. Meg amúgy is tök büszke voltam magamra, hogy nem tévedtem el meg minden ment flottul. Nem akartam segítséget kérni, csak ha már tényleg kilátástalanul nem vágom merre vagyok, de mivel úgyis törökül válaszolnak, és csak 20ig tudok számolni, nem lettek volna nagy segítségemre… Szóval tényleg jó a közlekedés, azt is számításba véve hogy 17 millióan laknak itt, tehát ha nekem megy bárkinek megy! :P

Boshporus híd a buszról

Seres Hotel

a suli kertje 4 emelet magasról

az utolsó vacsora

várfal maradványok

            Este búcsúvacsi és búcsúsör volt Sanerrel aztán éjfélkor mentem haza alukálni egy utolsót a török ágyamban. Összegzésként annyit szeretnék még mondani, hogy ha akárkinek megvan a lehetősége menjen Erasmussal, kábé bárhova, de menjen! Főleg pénz kérdés ez, tehát célszerű nem Norvégiába vagy Londonba menni, kivéve annak aki megteheti. Ez más, mintha turista lennél, sokkal intenzívebb és életre szóló élmény. Szerintem az a legjobb ha egyedül megy az ember, úgy sokkal több új ismerőse lesz. És mindenre nyitottnak kell lenni, nem szégyenlősködni meg kihasználni minden lehetőséget. Ha szakmai gyakkal megy az ember akkor az kötöttebb dolog, a sulihoz kell közel lakni, kevesebb a szabadidőd és kevesebb diákkal találkozol, de sokkal hasznosabban telik az időd nem csak bulizással. Ha tanulni mész akkor lehet a város központban is lakni, kevés óraszámod lesz és sok diákkal leszel kapcsolatban, sokkal több a szabad időd viszont sokkal pénzesebb vállalkozás. Jó tanács, hogy a haza menő repjegyet ne vegyétek meg előre, mert én is mradnék 2 hetet, ha nem vettem volna oda-visszát.