Már az ittlétem
felénél járok, nagyon gyorsan repül az idő…
Kedden volt egy városnézés, amit a
nyári iskolás külföldi diákoknak szerveztek és én is mehettem, a főnök
elengedett. Ezek a diákok Hollandiából és Németországból jöttek főleg és
különböző projektjeik vannak, amiket az itt tartózkodásuk alatt különböző kutatásokkal
kell teljesíteniük. Van olyan akit az Isztambulban lévő zsidóság nyomai
érdekelnek, ezért mentünk a Galata torony környékére. Megnéztük templomokat,
háborús kórházakat és 19. századi közép iskolákat. Ezekről az épületekről azt
kell tudni, hogy marha régiek és senki nem foglalkozik velük, úgyhogy romosak
tehát nem látványosak, úgyhogy sokszor nagyon fárasztó volt a túra. Főleg, hogy
3 órát sétáltunk folyamatosan, semmilyen szünet nélkül. De legalább lóghattam a
melóból, láttam sok szép macsekot meg találtam kreatív street artot.
A tanár aki vezette a túrát török
származású, de sokat élt Magyarországon, könyvet is írt magyarul, illetve 2
disszertációját is magyarul írta. Vele beszélgettem magyarul az út során, sose
gondoltam volna hogy valaki csak úgy elkezd magyarul tanulni, aztán megtetszik
neki… mert szerintem nem hasznos viszont nehéz nyelv ez a külföldieknek. Amúgy
még 4 nyelven beszél társalgási szinten a tanár úr…
 |
| Mariana 24 lett |
Volt megint születésnap az irodában,
most Marianának, de most nem
gyümölcs kosár volt, hanem torta, de valami isteni finom… Volt benne banán,
kókusz, vanília pudig meg minden földi jó. Pici torta volt, úgyhogy 2 szeletet
ettem. Olyan kis duci leszek mire haza megyek hogy ihaj…
Pénteken végre valahára megérkezett
az várva várt ösztöndíjam!!! Csupán 1 hónapot kellett rá várni, igazuk van ráér
az.. Meg is volt az első kártyával való fizetésem és az első pénzlevételem a
YepiKredit-nél, ami a magyar UniCredit. Rögtön angolul ír mindent az ATM és
lírában lehet csak levenni pénzt. Kajak egyszerűbb mint itthon.
 |
| TurkaZoo |
Pénteken délután bejött az irodába 2
holland diák, hogy ők interjút szeretnének csinálni velünk, mert az a
projektjük, hogy a Törökországba érkező erasmusosokat faggassák az ittlétükről.
Nyilván én sem maradhattam ki a jóból, úgyhogy fél órán keresztül kellett
mesélnem a jelentkezéstől kezdve az itt átélt élményeimig mindenről… Elvileg
lesz majd prezentációjuk is a jövő héten a projektjeikről, úgyhogy megint sok
ember előtt fogok beszélni, csak most nem élőben. Az irodában mindig mondják,
hogy én vagyok a sztár mert mindenhol engem mutogatnak, mint eramsus jelkép,
mivel nincs más bejövő diák, mindenki majd szeptember végén jön. Én mondok köszöntőt,
kezet kell ráznom az összes fejessel meg interjút is akarnak velem…tiszta híres
vagyok :D
Szombaton nem tudtam senkit
keríteni, aki eljönne velem az Akváriumba,
mert ugye hó vége van, nincs senkinek se kerete ilyenekre, nekem bezzeg most
érkezett meg a pénzem… Úgyhogy egyedül mentem, a metró ott tesz le közvetlenül,
gond nélkül odataláltam. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok magamra hogy nem
sikerült eltévedni ebben a hatalmas városban. Sikerült nagyon nyominak lenni
viszont a felkészülésben mert nem vittem magammal pótelemeket illetve nem
töltöttem fel a telefonom, ami ugye az egyetlen amivel tudok vakus képeke csinálni.
Úgyhogy kevesebb és rosszabb minőségű képek készültek, mint szerettem volna. Ez
az akvárium egy plázán belül van, először ezt csekkoltam, de nem vettem semmit.
Aztán mentem a halakhoz. Akit érdekelnek a jó minőségű képek, azoknak itt a
link: http://www.turkuazoo.com/en/discover/photo-gallery
 |
| rája etetés |
Láttam rája és cápa etetést meg sok
szép színes halat, angolnát meg rákokat. Összességben érdekes volt, bár nem
volt nagy, meg kár hogy nem sikerült rendesen megörökíteni. A belépéskor
csinálnak mindenkiről 2 képet egy green box-ban, amit a kijáratnál lehet
átvenni, de azért is külön kell fizetni, úgyhogy felejtős volt a dolog…
Ezután hazajöttem lefürdeni meg
hajat mosni aztán mentem vissza egy másik plázába Marianával, hogy elkölthesse
a szülinapi pénzét. Mivel már majdnem az össze történelmi helyet láttam
Isztambulban, mostanában a modernebbeket is felkeresem, főleg hogy már van pénzem
amit költhetek. De végül csak egy csipkés shortot vettem, amit már jó régóta
szeretnék, ráadásul még le is volt árazva.
 |
| csúnya és finom :) |
Ezután átrohantunk a Cevahirbe,
amiről már ugye írtam, Saner már azt hitte, hogy nem is megyek… Mivel késtünk, nem
volt időnk kipróbálni a hullám vasutat, de megígértem magamnak, hogy anélkül
nem megyek haza hogy azt ki ne próbáltam volna. Azért siettünk, mert a moziban
néztük a Batman premierjét. Előtte ettem egy waffle-t, ami nutellás gofriba
pakolt gyümölcs darabokat jelent, és igen olyan finom mint amilyennek hangzik
:P Ez a tradicionális pláza kaja, úgyhogy ezt is kötelező volt kipróbálni.
A filmről nem akarok spoilerezni,
csak annyit mondok hogy nagyon jó volt, nem múlja felül az előző részt, de nem
is hasonlítható össze a kettő. Baromi hosszú volt, majdnem 3 óra hossza, úgyhogy
tartottak szünetet de egyszer sem ásítottam, végig lekötötte a figyelmem,
popcornt is alig ettem, minden figyelmem arra összpontosult, hogy értsem mit
mondanak a maszk alatt, mert ugye a török felirat nem segített… Ez a mozi pont
olyan volt mint otthon, 13 teremmel, de nem olyan kényelmes foteles mint a
másik volt, és 2000 Ft
volt a jegy…
Az este folytatásaként Saner
felhívta a haverjait és velük találkoztunk a parton Floryánál, ahol hallgattuk
a hullámokat és élveztük hogy nincs tikkasztó meleg. Ekkor már hajnali 1 óra
volt, de a sörözéssel és dumálással gyorsan telt az idő, 3 kor tovább álltunk.
Saner közel lakik, úgyhogy hozzá ment fel a kis csapat, de előtte vettünk 2
üveg Rakit, amit raköj-nek kell ejteni. Csillagászati ára van, egy üveg sör is 500Ft…
Ez is török sajátosság, tulajdonképpen a görögöktől lopták, mert dettó
ugyanolyan íze van mint az Uzonak… Kiültünk a teraszra és napfelkeltéig ittuk
azt a fehér szeszt, meg még amit találtak a házban maradék likőröket. Aztán
6kor nyugovóra tértünk, szerencsére nagy a ház, jutott mindenkinek matrac, de
ekkor már kezdett melegedni az idő, ami ellehetetlenítette a pihentető alvást,
11kor meguntuk a fetrengést és mindenki hazament.
A vasárnap a várható másnapossággal
telt, semmiből sem ittam sokat, viszont nagyon sok mindent kevertem, úgyhogy
nem volt lelki erőm sehova sem menni. Itthon próbáltam aludni meg életet
lehelni magamba vagyis semmi érdekes nem történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése