Az első hétvége

Először is szeretném leszögezni, hogy ezt a blogot főleg magamnak írom illetve azoknak akik Isztambulba készülnek. Úgyhogy kéretik nem elítélni a stílusom vagy az összeszedetlenségemet! :)
Az első élmény a repülés volt, ami nem volt új számomra, ugyanannyira élveztem mint amikor Máltára mentem. A kaja is megfelelő volt, török ízek miniatűr méretben, de arra a 2 órára teljesen megfeleltek. Habár késtünk 1 órát, nagyon gyorsan eltelt az idő. Tök jó helyen ültem, a business class mögötti közvetlen sorban. Az élményt némileg rontotta a mögöttem ülő síró gyerekek hangja, de el lehetett viselni. :)
A reptérről nem volt egyszerű kijutni, ellenőrizték a vízumot, kaptam pecsétet, de nagyon hosszú volt a sor. Illetve a csomagra is legalább 20 percet vártunk. Kicsit bepánikoltam, hogy hogyan fogom megtalálni a srácot aki kijött elém, de ő ismert meg hamarabb és pikk-pakk megtaláltuk a szállásomat is. Metrobusszal mentünk, ami egy 34-es jelölésű busz ami elkerített úton megy. Plasztik kártyát kell csipogtatni hogy a kapun beengedjenek, ami levon egy összeget a kártyáról és ezután annyit utazol amennyit akarsz. A szállás 3 megállóra van a reptértől, az egész hely egy nagy káosznak tűnt elsőre, később rájöttem, hogy nagyon is jó lesz, mert boltok, pékségek,kajáldák vannak a közvetlen közelben. Van YepiKredit ATM is, ami azért jó mert oda kapom az ösztöndíjamat ha egyszer végre megérkezik az az 525 €...
Miután megismerkedtem a lakótársaimmal (Selcuk, Özge, Janet) mentünk is az egyetemre Murattal. Nincs valami jó kilátás a szobámból, aminek nem örültem, de este rájöttem hogy jobb ez így mert sokkal csendesebb a szobám mintha az utcára nézne nem pedig egy másik házra. Szerencsére nem hallom az imádkozásra hívást hajnali 5kor, meg napközben sem, pedig Selcuk azt mondta lehet hallani...
Az egyetem neve Aydin és magánegyetem tehát nagyon puccos emberek járnak ide. Sok blokkból álló campusuk van meg komoly beléptető rendszerük és minden csilli-villi. Alap hogy mindenkinek a legújabb IPhone-ja van meg mindenük érintőképernyős, könyvet nem igazán láttam senkinél ... A kajáldában ettem első török kajámat. Nagyon kicsit adag, mégis tele lettem tőle és ingyen volt, Mariana volt az első de nem utolsó aki meghívott :D Van két magyar lány is itt, keveset beszéltünk de tuti lesz még velük közös programom. Marianával fogok dolgozni, megmutatta az asztalom meg dumáltunk kicsit a jövő heti tervekről. Egy másik srác is odacsapódott hozzánk, mint kiderült ő másnap utazik Szegedre ahol a szakmai gyakorlatát fogja tölteni október végéig. Volt jó pár kérdése, vicces szitu volt hogy várost cserélünk. :D
Első este nagyon nem aludtam jól, számítottam rá hogy az új hely zavarni fog, illetve nem tudtam lenyugodni, nagyon izgatott voltam, hogy itt lehetek. Hajnali 2kor érkezett meg Selcuk unokatestvére a kisfiával, ami szintén nem segített aludni.

Másnap Taksim volt a cél, ami kb főtér, bevásárló utca, de nem bazár hanem nagy márkák boltjai. Rengeteget mentünk, de főleg boltokon belül nézelődtünk, de nem vettem semmit, bár kb minden tetszett. :D

Pihentünk egy kicsit a híd alatt, ahol flancos éttermek vannak és ahogy arra járkálnak az emberek minden leszólítja őket egy-egy étterem emberkéje, győzködi őket hogy oda üljenek be. Nagyon nyomulnak, elég zavaró de azért leültünk.

Utána a Spice Bazárba mentünk, ahol nyilván fűszerből volt a legtöbb, de szinte mindent lehet kapni. A bazárok általában nagyon zsúfoltak, hangosak az eladók és alig van olyan amit nem akarnak eladni. Ruhákat lehet a legolcsóbban kapni, 10 líráért (1270Ft) adnak általában mindent. Minden márkából van koppintás, RayBan és Chanel meg LV az alap, de lehet találni Hermést meg Burberryt is.

Egyébként a törökök mániája a tea, feszt ezt issza mindenki, sok cukorral,  nagyon erősen, a pohár alján sok teafű szokott maradni. Finom, nem sokban más mint nálunk. Éttermekben ingyen van, akár 20-at is ihatsz, nem problémáznak rajta. De mivel kis adag, egy tea nem tea :D
Másik furcsaság, hogy a Burger King házhoz szállít!!! Amit ki is használnék, ha nem 1500Ft lenne egy sima Whopper menü.

A közlekedés jó, bár akár 1 órát is simán lehet buszozni, főleg onnan ahol mi lakunk. A buszok szépek, újak de légkondi az nincsen. Viszont borzalmasan vezetnek, nagyon kell kapaszkodni, amit nem szeretek mert próbálok csak ahhoz hozzányúlni amihez feltétlen szükséges és sok kézfertőtlenítőt meg higi kendőt használok. Van még villamos is illetve metró, úgyhogy többféleképpen el lehet jutni Aból Bbe, csak ki kell ismerni. Mind modern, sokkal jobb mint Pesten.
Az idő nagyon jó. Folyton fúj a szél, meg amúgy sincsen 29 foknál több eddig. Tudom, hogy otthon bezzeg 39 van, ami vicces mert itt kéne annyinak lennie :D

Vacsorázni a mecsetnél ettünk, mivel felkapott hely, jó drága volt, de megint meg lettünk hívva. 11 líra per fő. A kenyér ingyen volt, a maradékot el is raktam későbbre belőle mert még nem ismerem a kajákat, tartaléknak jó lesz.

A lakótársaim unokatesójának a fia nagyon édes, bár sokat kiabál vagyis inkább visít ha nem kapja meg amit akar és mivel még csak 1 éves, nehéz kitalálni mit akar. Babakocsival nehéz közlekedni a tömegben de mindenki nagyon segítőkész ha lépcsőzésről vagy buszozásról van szó. Nekem fura volt, de a hosszú busz út alatt nagyon könnyen összehaverkodnak az emberek és 2 perc után vadidegen emberek fogják a babát és gagyognak neki meg próbálják szórakoztatni. Nekem szokatlan ez a közvetlenség, de Aaronnak tetszik.
Kb 8ra értünk haza és hulla fáradt voltam a 8 óra sétától. Tökre megörültem, hogy barna lett a lábam, de fürdés után kiderült, hogy csak koszos...
A lakótársaimmal eddig sokat beszéltem angolul, de néha átváltanak törökre, de mindig lefordítják hogy miről volt szó. Valószínű, hogy törökül is megtanulok kicsit, bár az angolom is nagyon sokat fejlődött, már sok mindent angolul gondolok ki először, mire rájövök hogy felesleges mert épp egyedül vagyok.
A helyiek érdekesek. Nagyon különbözőek a nők. Van aki csadorban van, full fekete függönyt csavarnak magukra illetve ballon kabát, hosszú nadrág meg fejkendővel takarják magukat. Nem értem hogy bírják, amikor én a trikó-sort kombómban vagyok pont jól. A másik véglet akik úgy néznek ki mint aki egy divatmagazinból lépett ki, Iphone-nak és Hermes táskával, és nem olyan az összkép mintha koppintás lenne bármi rajta... A pasik is nagyon változatosak. Van aki nagyon sötét meg szőrös, van akit amerikainak nézek, annyira fehér. A középmezőnyben Diego Lunák mászkálnak, sokkal jobb a felhozatal mint amire számítottam :D

Vasárnap jó későn keltünk, délben reggeliztünk. Itt is meg voltunk hívva és 4 teát ittam meg egy kávét, ami alapból ingyen van. Majd a tengerpartra mentünk, de nem fürödtünk mert a többiek szerint koszos a víz és olyan tömeg volt az elkerített strand szélén mint egy leárazás idején a plázában. Viszont megcsodálhattam a muszlim fürdőruhák széles tárházát, amiben tuti védve vagy a leégéstől.
Aztán a parkban sétálgattunk és villákat néztünk meg macskákkal találkoztam végre. Úgy tudtam, hogy sok erre a macska, de 2 napig egyet sem láttam, ma viszont csomót fotóztam, de nem teszem fel mert semmi extra nincsen bennük. :D
Aztán beültünk kávézni, szintén egy felkapott helyre, ahol megint meg lettünk hívva a kis srác anyukája által. Aki egyébként török, de most Kanadában élnek és nagyon jól megy nekik és tök érdekeseket mesélt az ottani életükről.


Vásároltunk szupermarketben és piacon egyaránt. A víz a legolcsóbb, az alkohol a legdrágább. Az előbbi 40 Ft liter ha 5 literes üveggel veszed. Az utóbbi 900Ft 3 decije. És minél erősebb annál drágább nyilván... A zöldség/ gyümölcs a piacon hasonló mint nálunk 1 és 2 líra között van mindennek a kilója.
Meglepő, hogy nem fájdult meg a fejem, pedig sokat beszélek angolul, rengeteg látnivaló van és folyton izgulok a táskám épsége miatt :)