Az első dolgos hetem

Itt jön az első teljes hét bejegyzése! J

Nem írok minden nap, mert nem történik annyi minden a dolgos hétköznapokon mint egy-egy szabad hétvégén.

Hétfőn volt az első munkanap és egyedül mentem ugye az egyetemre, de minden flottul ment, elsőre odataláltam. A beléptető kapuhoz kellene diák igazolvány, de a varázsszó az Erasmus, mert akkor hagynak menni amerre csak akarok. Mivel csütörtökig nem volt laptopom, nem sok hasznosat csináltam az irodában. Főleg leveleket címzek, fénymásolok, haverkodok az irodában a diákokkal. A munkaidőről azt kell tudni, hogy 9 órának kellene lennie, 8.30-tól 17.30-ig. Mariana a főnököm, aki a bejövő diákokkal foglalkozik és vele voltam általában aláírásért rohangálni a különböző blokkok között, amit később már egyedül is csináltam. És ő mondta, hogy elég 9.30ra jönnöm, mert ők 8.30től kb. 11ig cigiznek és kávéznak a teraszon :D És tényleg igy van, 11ig egy papírt se mozdítottam meg az első héten. Tipikus török ráérős hozzáállás. Ez meglátszott a bürokratikus ügyintézésben is, 3 napba telt hogy legyen diákom meg bérletem, 4 napba telt hogy legyen gépem, ezért rendes munkát csak pénteken végeztem.

Az lesz majd a feladatom, hogy Európa összes (!) egyetemének a honlapját megnézzem, csekkolni hogy benne vannak-e az Erasmus programba, van-e angol nyelvű képzésük minimum 30 ECTS kreditben, van-e hasonló szakjuk/karjuk mint az Aydin egyetemnek és ha ez mind megvan akkor írnom kell nekik, hogy akarnak-e ezzel az egyetemmel szerződést kötni a csereprogram keretében. Ehhez kell erasmus koordinátor vagy intézményi koordinátor elérhetősége. Olaszországgal kezdtem és nagyon sok helyen nincs is a weblapnak angol változata, ezeket eleve skippeltem, de így is 75 egyetemet néztem át és csak 11 felelt meg a kritériumoknak.

A nyugis napokon 11től csináltam valamit 2ig aztán kajáltunk. A menza nagyon nagy és minden nap változó 5 féle főételből lehet választani, de vannak alap menük is. Mindig az irodai dolgozókkal megyek enni és őket kérdezem, hogy ez vagy az micsoda, mi van benne. A döner, köfte és kebab az alap, azokat már ismerem. Csirke hús kis cafatokban, zöldséggel betekerve különféle fűszerekkel ízesítve. Egy főétel 4 líra körettel, a sali 2 líra szóval egy ebéd általában 5 líra nekem, 6 lenne de mivel dolgozó vagyok van egy minimális kedvezmény. Lehet még enni gyümölcsöt is, 3 kocka görögdinnye is 2 líra, de két kiló görögdinnye is 2 líra, ugyhogy az nem jó üzlet :D Desszert is szokott lenni szintén 2 líráért, tiramisu vagy pudig vagy tejbegríz szerűség. Mind finom, pisztácia van rajtuk általában és nem túl édesek szerencsére. A ketchup és majonéz ingyenes is tasakokban van, meg csomó féle saláta szószból lehet választani, eddig csak egyet sikerült kipróbálnom, de az nagyon bejött, viszont a nevét nem sikerült megjegyezni. :D

Ebéd után megint kávézás/cigizés van 1 órán keresztül, úgyhogy egy nap jó ha 5 órát dolgozunk végig… A kávé és a tea ingyenes a dolgozóknak, ugye a tea pici üvegekben van és jó erős, a kávé meg pont olyan mint bárhol, porból van forró vízzel. Ilyenkor sok mindenről dumálunk és mindig odajön valami erasmusos diák beszélgetni Marianaval, mindig nagy társasággal vagyunk és szinte mindig angolul beszélnek. A Szíriával való problémáktól az időjáráson át az Uniós csatlakozáson át mindent megvitatunk. Magyarországról is szoktak érdeklődni sokat, tanítgatom őket magyarul köszönni meg számolni is. Nem értik miért nincs nálunk euró ha már tagállamok vagyunk, meg miért nem vagyunk jobb gazdasági helyzetben.

Én is elkezdtem törökül tanulni kicsit és a büfés néni odavan, hogy tudok tejes kávét kérni törökül :D Persze csak a számok, köszönések, bemutatkozásig jutottam. De Mariana adott gyakorló könyvet, 2-3 naponta veszünk egy új fejezetet, de csak ráérősen.

A közlekedés otthonról könnyű, 15 perc alatt bent vagyok az irodában. Metróbusszal szoktam mindig menni, ez egy normál busz ami a legjobb közlekedési eszköz, mert saját pályája van tehát nem befolyásolja a többi autó, gyorsan halad és 1 percenként jönnek. A plasztik kártyát kell becsipogtatni hogy átengedjenek a kapun és egy alkalom 1 lírát von le egységesen, mivel én csak 2 megállót megyek, leszállás után is lecsipogtatom és így visszakapok 0.15 lírát, tehát 100 forint a jegy kb.

Hétköznap 6ra érek haza, de ez még nem jelenti azt hogy vége a napnak, a boltok általában 10-11ig vannak nyitva. Ilyenkor mászkálunk a környéken egy kicsit, vásárolunk, nézelődök. De volt már hogy egyedül mentem le a boltba 1-2 dologért, meg is lett az eredménye...  Tejet akartam venni, de helyette Ayrant vettem, ami nagyon kedvelt török ital, olyan mint a natúr joghurt csak még folyékonyabb és még keserűbb. Számomra az íze a natúr joghurt és a romlott tej között van valahol. A hibára persze csak akkor jöttem rá, amikor már beletettem a Corn Flakest a tejszerűségbe, úgyhogy meg kellett ennem kínok kínja között… Persze tudom, hogy a tejet süt-nek nevezik, de azt hittem hogy az Ayran csak egy tej márka.

szülinap :)

Volt az irodában születésnap is a héten, de nem torta volt, hanem pici sütik meg gyümölcs csokor, ami szeletelt gyümölcsök csokiba mártva, mondanom se kell hogy nagyon finom volt.

Amikor az egyik erasmusos srác elkísért, hogy megcsináljuk az Istanbulkart-om (tömegközlekedéshez való kártya), meg akartuk csinálni a telóm is, hogy tudjak telefonálni. De mint kiderült, a regisztráció 30 líra, az uj SIM kártya is 30 líra és vennem kell egy csomagot is ami perceket vagy smseket tartalmaz kb 20 líráért. De jelenleg nincs 10 ezer forintom csak telefonra, amikor nem fogom kihasználni ezt 2 hónap alatt. Elvileg az irodában valaki tud adni török telót és csak azt kell fizetnem amit le is beszélek. Bár eddig még nem volt szükségem rá, de ki tudja. A nagy sétálgatás közepette sikerült leégnie a vállamnak, mert nem kentem magam hisz egész nap az irodában vagyok. De másnapra szépen bebarnult. Ezenkívül semmi extra barnaságot nem sikerült felszedni, majd strandolni kéne, nem ugyanolyan fehéren akarok visszamenni. :D

Megvolt az első mosás az itteni géppel, beleraktam 1 heti cuccom, huzatostól meg törölközőstől de félig se telt meg. Viszont izgultam hogy tönkreteszi a ruháim, de minden flottul ment, pikk pakk meg is száradtak.

itt ittuk az Efest

Pénteken elbúcsúztattuk a két lányt, Janetet Nigériából és Özgét egy másik török városból. Elmentünk az egyik guci nagy plázába, Özge mindent összevásárolt, aztán ettünk a Popey nevű gyorsétteremben. Majd söröztünk egy közeli kerthelységben. Efes nevű sört ittunk, 800Ft egy fél liter… Nekem nem ízlett mert édes volt nagyon, a keserűhöz vagyok szokva. Beszélgettünk Nigériáról és nagyon durvákat meséltek! Hogy ott kb 150 nyelvet beszélnek az emberek és az angol az egyetlen közös, illetve hogy semmi közbiztonság nincs, szervezett bűnözés tart „rendet”. Rendszeresek az emberrablások és Janet barátjának az apját már egyszer el is rabolták, de ki tudták fizetni a 60.000$ -t és így elengedték… De nyilván csak pénzes embereket rabolnak, meg ez kb ott tök alap dolog, mondták hogy a tehetős emberek külön tesznek el készpénzt arra az esetre ha elrabolnák őket. Meg minimum 2 fiú és 2 lány gyermeke van a családoknak, mert ha az egyikkel történik valami legyen „tartalék”… Nagyon durva volt hallgatni, nyilván láttam ilyen témájú filmeket, de más így hallani a történetet.

Szombaton sajnos nem tudtunk nagy túrára menni mert ugye mentek haza a lányok. De volt Özgével 2 óránk sétálgatni és nagy szerencsémre találtam 10 lírát az utcán :D Aztán ettünk dönert és mentünk haza majd a reptérre. Két darab 16 kilós csomagja volt, bár csodálom hogy ennyi, hisz minden áldott nap volt vásárolni és sose jött haza üres kézzel :D 

Este jött Selcuk gimis haverja a feleségével és mentünk vacsorázni a közelbe. Csak a köret 4 tányér volt , majd fejenként 1-1 a főétel, durva mennyiség lett. 

Nem annyira hasonlít a tradicionális kaja a magyarhoz mint amennyire reméltem, de a csirke meg a sima saláta ehetőnek bizonyult. 

Például a halikra kifejezettem gyomorforgató volt. Mind azt a romlott tej ízű Ayrant itták, én maradtam a kólánál… Aztán mentünk vízipipázni, becsületes nevén Nargile. Kell egy fix összeget fizetni és addig szívod ameddig akarod, mi 3 órán át használtuk. Folyamatosan cserélik a szenet rajta és mindenki külön kap steril bigyót, amit közvetlen a szádhoz veszel. 

A mienk rózsa aromát és mentolt tartalmazott, nagyon kellemes íze volt, de a torkom marta egy idő után, kellett szünetet tartani. Viszont sokkal jobb volt az íze végig, nagyon karakterisztikus és kellemes volt. 

Mondjuk én alapból szeretem a vízi pipát…

A férj rendőr. Törökországban ez azt jelenti hogy ingyen közlekedhet bármilyen eszközön és ingyen mehet a turisztikai látványosságokba, ja én 350 ezret keres havonta. Mármint forintot… Beszéltünk arról, hogy lehetnék itt angol tanár, mivel abból nagy hiány van, ami 250 ezret fizetne.. elgondolkodtató összeg… 

Mikor hazafelé indultunk teljesen más lett az utcánk látképe mert kinőtt a földből az éjszakai bazár :D Ami eddig rendes utca volt, most bazár lett, de ez nem turistáknak van hanem a helyieknek, mivel ez egy kintebb lévő kerület. Nagyon meglepő volt a látvány, főleg az hogy sok helyen 8-10 éves fiúk felügyelték az árut és alkudták az árakat, meg kiabálták hogy épp náluk mi eladó van. Táskák, zokni, cipő, ékszer, poszterekből volt a legtöbb.

Kék Mecset

Kék Mecset repülő zacsival

Vasárnap nagyon sok felé voltunk. Én már reggel elindultam volna, de a lakótársam csak 10-kor kelt, mondtam neki hogy unatkozom itthon úgyhogy egy órán belül el is indultunk. Szokásos turisztikai látványosságokat néztünk meg. 

Például a Kék Mecsetet, ami nevét a belsejét borító kék csempékről kapta. 1616-ban fejezték be, kb. Isztambul legnagyobb látványossága. A belépés ingyenes volt, marha sok volt a turista ami abból látszott, hogy sokan viseltek rövid nadrágot meg trikót. A mecset belseje csoda szép volt, de nehéz volt élvezni több okból is. Főleg mert tömeg volt, így imádkozni szerintem lehetetlenség. El kellett takarni a vállam és a lábam, amihez adtak kék lepedőt, emiatt nagyon melegem lett. Le kellett venni a cipőt és egy zacskóban vinni magaddal, ami miatt irdatlan lábszag uralkodott bent. Ezek miatt nem maradtam 5 percnél tovább, élvezhetetlen volt, azt kell hogy mondjam. Meg egy olyan érzésem volt, hogy ez a sok turista megszentségteleníti ezt a muszlimok számára fontos helyet. Nem hiszek ilyenekben, de szerintem tiszteletlenség a hitükkel szemben. Persze ahol borsos árú a belépő, nyilván más a létszám, itt az ingyenesség miatt volt tömegnyomor.

Mellette van az Ayasofya, ami egy bizánczi ortodox bazilika volt majd mecset lett,most múzeum, de ide már belépő van, úgyhogy csak kívülről csodáltuk meg. 

Tovább mentünk a Topkapi Palace-hoz az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. A kertjében sokkal kellemesebb volt a levegő de itt is hatalmas volt a tömeg.  Több kisebb épületből áll, és négy udvar veszi körül. A palota az oszmán építészet jegyében készült.

Topkapi Palace

Haydarpasa

Selcuk egyébként jó idegenvezető, sok érdekeset mond, meg már sokszor bejárta Isztambul minden szegletét más külföldi diákkal, akik a lakótársai voltak. 

európai oldal

Ezután komppal átmentünk az ázsiai oldalra, ami kb 15 percet vesz igénybe és Istanbulkarttal lehet menni, tehát 1 líra a jegy. A vízen mondhatjuk, hogy Ázsia és Európa területén is voltam egyszerre. :D

 Isztambul egyetlen vasútállomása várt a másik oldalon (Haydarpasa) 1908-ban lett kész és kívül belül sokkal szebb volt mint a szegedi.

ázsiai oldal

Dolmabahçe 

Sétáltunk a tengerparton 1 órát, ittunk teát, ettünk fagyit, aztán visszamentünk a komppal. Besiktas felé vettük az irányt gyalog, de nem volt olyan nehézkes mert már sokkal kellemesebb volt az idő 6 után. Elsétáltunk a Dolmabahçe palota mellett, ami azért fontos mert itt halt meg Atatürk aki a Török Köztársaságot alapította és a törökök imádják, szerintünk felvirágoztatta Törökországot.

Aztán Taksimhoz mentünk megint, de most a kis utcákat néztük meg, ami sokkal jobban tetszett. Szűkebb kis járatok vannak hangulatos éttermekkel, kávézókkal és a vízipipa illata érezhető mindenhol. Aztán a Starbuckba ültünk be, hogy életemben elöször itt igyak ebből a túlzottan drága kávéból. A fél literes kiszerelés 1000-1500Ft között mozgott, szerintem otthon is ennyi. Többször nem iszok itt, közel se éri meg az árát, de ki kellett egyszer próbálnom. :)

A másik nagyon fontos dolog, hogy sok macskát láttunk és nagyon fotogén volt mind, nem félősek.

@ Starbucks

Aztán hazabuszoztunk, ami 1 órába telt, mert nagy volt a forgalom, de én elvoltam magammal, mert nagyon szép volt a kilátás. Este 9kor tudtam végre lezuhanyozni. Megvolt az első itteni fejfájásom is, túl sok volt az infó. :)