Güle güle!

baklava

            A Bayram miatt csak 3 napot kellett dolgozni, ami nagyon gyorsan elrepült. Főleg azért mert csak Ersin és én voltunk az irodában, szóval dolgoztam ezerrel mert nem voltak lányok, akikkel el lehetett volna dumálni az időt. Mivel Gülden szabin van és Mariana Romániában, csomó feladatot nekem kellett megcsinálni, amit előtte sose csináltam. Mivel a Word szövegszerkesztőben kellett csomó papírt csinálnom, Ersin segítségét kértem, mert a program török nyelvű és nem a 2003-as verzió. Szegény annyit se tudott mint én… Nem tudom hogy ő mit használ a gépén, de semmilyen szinten nem jutottam vele előrébb. Kezdett egyértelművé válni számomra, hogy őt tényleg csak a külsejéért vették fel ide dolgozni… Miután megküzdöttem a szövegszerkesztővel, aláírást kellett vadászni és az illetékes kétszer is bent volt az irodában de cseszte aláírni mert mindig valamiért ideges volt és kapkodott és nem ért rá két vonalat húzni, de nem értettem mi a baja mert törökül puffogott, erre én magamnak magyarul káromkodtam. Aztán a nyomtató mondta fel a szolgálatot, szóval tényleg minden összeesküdött ellenem, de végül sikeresen elintéztem mindent, de már nagyon tele volt a puttonyom mindennel, én nem erre szerződtem!

cila

            Az viszont vicces volt mikor az assist. helyett, ami az assistant rövidítése, ass.-t írt Ersin a hivatalos papírra és egyikőnk sem vette észre, csak a főnök, amikor vittem neki hogy írja alá :D Aztán sűrű bocsánatkérések közepette kijavítottam, de már tényleg nem érdekelt, csak hagy postázzam azt a kicseszett szerződést Olaszországba…

az isztambuli charging bull

            Eljött az utolsó hétvégém én, amire nem terveztem nagy dolgot, de a diákok akikkel lógtam, mindenképp emlékezetessé akarták tenni ezért elmentünk koktélozni Taksimba. Ők fizettek és azt ittam amit akartam. Hatékonyságra akartam menni, azzal hogy az erőseket iszom, de kajak nem éreztem egyikben sem alkoholt pedig közel 15 ezret elittunk… Tiszta cukor volt mind, finomnak mondható de ha édeset akartam volna akkor kólát kérek negyed ennyiért… Elnosztalgiáztunk, fun volt, hiányozni fognak ezek a kis hülyék. Szombaton pedig búcsúvacsora volt aztán sörözés Florya kikötőjében. Épp arról beszéltünk, hogy a török pasik mennyire könnyen bepöccennek és verekedéssel oldanak meg minden nézeteltérést. Ekkor 10 méterre tőlünk kitört egy tömegverekedés, nyolcan kettő ellen, üveget is törtek egymás fején meg ordítoztak. Félelmetes volt, oda is lett a jó hangulatunk, de szerencsére hamar eltűnt a banda, mert jöttek a járőrök.

            Napközben az ásziai oldalon lébecoltam, bár ott tényleg nem lehet mint csinálni csak nézelődni meg vásárolni és enni. Szerintem semmivel sem nyugodtabb vagy olcsóbb mint az európai oldal, illetve nem is annyira szép, úgyhogy nem volt annyira maradandó élmény. Azért láttam egy-két érdekes dolgot, beszéljenek helyettem a képek.

idétlen telefon tokok

            Hétfőn visszajött Mariana, aminek jobban örültem mint gondoltam, végre tudtunk dumálni és nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Délután elmentem Taksimba vásárolni és szerencsémre egy emeletes busz jött, és az emeleten nem volt senki, így az első sorokba tudtam ülni. Így közelről láthattam amikor a busz levitte az előzni próbáló kisbusz visszapillantó tükrét. A kisbusz sofőrje kiszállt és ordítozni kezdett de a sofőr nem nyitotta ki az ajtót, hanem próbált továbbhajtani, volt még egy kis török kiabálás, majd leléptünk, de azért lefotózta a sértett a buszsofőrt meg a rendszámot. :P Majd felfedeztem, hogy Isztambulban van Seres Hotel. Három csillagos, elég fancy, nagyon kicsi választott el attól hogy bemenjek és megkérdezzem, hogy kaphatok-e kedvezményt.

            Miközben az egyetemeket kutattam, rátaláltam egy cseh főiskolára aminek Unicorn College a neve. Oda kellett volna jelentkeznem az SZTE helyett, még a logójukon is unikornis van. Elég viccesen hangozhat egy angol állásinterjún, meg csalogató hogy minden elsős iPad-et kap! http://www.unicorncollege.cz/en/index.html

Miami feeling :)

           

            Az utolsó héten megint csak 3 napot dolgoztam mert csütörtökön Zafer Bayram van ami Independence Day szerűség, mert 1922-ben ekkor szabadultak fel a törökön a görög megszállás alól. A többiek dolgoznak, de nekem elengedték, mert pénteken ugye repülök. Ekkor merült fel, hogy milyen kevés szabad napjuk van a törököknek, főleg itt a magánegyetemen. Mivel muszlim ország, se karácsonykor sem pedig új évkor nem kapnak szabit illetve amúgy is kevés a piros betűs ünnepük, és mivel Mariana keresztény, ő nagyon megsínyli.

állatkereskedésben 

tortaaa

            Tehát szerda volt az utolsó napom, ment ezerrel a fotózkodás meg a búcsúzkodás de arra nem számítottam, hogy kapok tortát, ráadásul csillagszóróval. Nagyon megörültem, nem számítottam rá és tökre meghatódtam. Mint kiderült ez hagyomány, minden gyakornok kap az utolsó munkanapján. Banános-kókuszos-vaniliás- mogyorós volt de attól még jobban ízlett, hogy tőlük kaptam. Akármennyire is uncsi volt a meló, nagyon fognak hiányozni a munkatársak, hiszen velük voltam a legtöbb időt összezárva. Kinyomtattuk/aláírtuk/lepecsételtük az igazolásokat. A jegyzőkönyv szerint én vagyok a világ legszorgalmasabb gyakornoka :D

Ersinnel és Gabival

            Csütörtökön nem mentem dolgozni a Zafer Bayram miatt, de mint kiderült a többieknek kell, viszont Mariana elengedett, aminek nagyon örültem mert az nagyon arcon csapott volna, hogy mégsem kapok szabadnapot! Megint az ázsiai oldalon voltam, utoljára mentem át a Bosphorus hídon. Kadiköybe sétáltam el majd ott metróval Bostanciba mentem. Ez a metró vonal nagyon új, még nagyon tiszta és csilli-villi, 3 év alatt csinálták meg, kár hogy nem törökök csinálják a négyes metrót nálunk… A célom a Bağdat Caddesi volt, ami híres sétálóutca, ergo csak enni meg vásárolni lehet, meg barnulni sétálás közben. Még képet sem csináltam, mindenki látott már Bershka üzletet szerintem… Aztán vissza minibusszal Kadiköybe és onnan busszal Üsküdarba, ami azért érdekes, mert a Kiz Kulesi itt található. http://www.kizkulesi.com.tr/ Ez egy torony amit neveznek Maiden’s Towernek és Leander’s Towernek egyaránt, az is egy a sok isztambuli jelképek közül. Nagyon szép, főleg kivilágítva, csak hajóval lehet megközelíteni és étterem is van benne. Ez a kedvenc látványosságom, azok közül amikben nem voltam :D Sajna nem tűnt fel, hogy a srác aki csinálta a képet, pont azt a pillanatot kapta el amikor épp a számat rágom, ugyhogy béna lett :D

Maiden's Tower

            Aztán hajóval átmentem az európai oldalra, Kabatasba és onnan villamossal a turista központba mentem hogy megvegyem a hiányzó szuveníreket. A hajóút nagyon megcincálta a hajam, félelmetesen néztem ki utána, persze ilyenkor nem volt nálam fésű. Amúgy minden épület tele volt aggatva zászlóval az ünnepség miatt, egy életre megtanultam a török zászlót… Mostanában kezdett el feltűnni, hogy csomó fiatalon látom Atatürk aláírását tetoválásként, értem én hogy a monarchiából demokráciát csinált és nagy politikai figura volt de azért én nem választanám ezt tetoválásnak. Nagyon hazafiasak, na.

kilátás Európára Ázsiából

            Ugye megint rengeteget utaztam, de ma is 50%os volt a bayram miatt a jegyár. Meg amúgy is tök büszke voltam magamra, hogy nem tévedtem el meg minden ment flottul. Nem akartam segítséget kérni, csak ha már tényleg kilátástalanul nem vágom merre vagyok, de mivel úgyis törökül válaszolnak, és csak 20ig tudok számolni, nem lettek volna nagy segítségemre… Szóval tényleg jó a közlekedés, azt is számításba véve hogy 17 millióan laknak itt, tehát ha nekem megy bárkinek megy! :P

Boshporus híd a buszról

Seres Hotel

a suli kertje 4 emelet magasról

az utolsó vacsora

várfal maradványok

            Este búcsúvacsi és búcsúsör volt Sanerrel aztán éjfélkor mentem haza alukálni egy utolsót a török ágyamban. Összegzésként annyit szeretnék még mondani, hogy ha akárkinek megvan a lehetősége menjen Erasmussal, kábé bárhova, de menjen! Főleg pénz kérdés ez, tehát célszerű nem Norvégiába vagy Londonba menni, kivéve annak aki megteheti. Ez más, mintha turista lennél, sokkal intenzívebb és életre szóló élmény. Szerintem az a legjobb ha egyedül megy az ember, úgy sokkal több új ismerőse lesz. És mindenre nyitottnak kell lenni, nem szégyenlősködni meg kihasználni minden lehetőséget. Ha szakmai gyakkal megy az ember akkor az kötöttebb dolog, a sulihoz kell közel lakni, kevesebb a szabadidőd és kevesebb diákkal találkozol, de sokkal hasznosabban telik az időd nem csak bulizással. Ha tanulni mész akkor lehet a város központban is lakni, kevés óraszámod lesz és sok diákkal leszel kapcsolatban, sokkal több a szabad időd viszont sokkal pénzesebb vállalkozás. Jó tanács, hogy a haza menő repjegyet ne vegyétek meg előre, mert én is mradnék 2 hetet, ha nem vettem volna oda-visszát. 

Bayram, avagy a nagyon hosszú hétvége

Reggeli a Simit Salonban

            A héten megint semmi nem történt, csak a meló van. Most az angol egyetemeknél járok, abból gucisok van, úgyhogy már 3 napja ezt csinálom. Az viszont vicces volt, amikor a magyar tanulói vízum megkeresésében segítettem Ersin-nek, ugyanis nem volt angol verziója az oldalnak. Most először vettem hasznát a magyar nyelvtudásomnak és tök jó érzés volt. J

Baklava

Rászántam magam a baklava evésre is, ugyanis marha drága dolog ez, 4 darabot vettem 1000Ft-ért, ami egy fajsúlyban van a Macaronnal.. Meg full cukor az egész, kábé mintha egy marék cukrot rágcsálnék :D Tradicionális török édesség, szóval kalória bomba, de végül is megérte, szerintem finom, nehéz abbahagyni… Egyébként a görögök és az arabok is sajátjuknak tekintik, nem tudni a pontos eredetét. Rétestészta az alapja, dióval és pisztáciával töltik meg és cukorral vagy mézzel édesítik. 

Dolmabache egyik nagy kapuja

            Csütörtökön rossz hírrel indult a nap, ugyanis meghalt Mariana anyukája, ami egész napra rányomta a hangulatra a bélyegét. Mivel Marianával voltam a legjobb kapcsoltban és vele voltam a legtöbbet, engem is mélyen érintett. Nem maradt bent, hazarepült Romániába és fogalmam sincs hogy mikor jön vissza, lehet hogy nem is találkozunk már. :/ Nem hiszem hogy fogok fejlődni a törökkel ezután, mert ő tanítgatott, illetve kevesebbet beszélek majd angolul is.

az egyik szökőkút a sok közül

Pénteken döbbentem rá, hogy Bayram lesz a hétvégén ami a Ramadan utáni ünneplést jelenti, tehát ilyenkor nem dolgoznak 4 napig, mindenki családot látogat és annyit édeset eszik amennyit nem szégyell. A közlekedés 50%kal olcsóbb,ami hatalmas segítség, de a közlekedési eszközökön még annyira se lehet férni mint korábban, szóval az ülőhelyért közelharc megy…De kihasználva a szabad napokat mindent megnéztem ami még a to-do-listen rajta volt.

tilos volt fotózni, ezért ilyen jó a minőség

valahol a Haremben

            Szombaton a Dolmabahçe palotában voltam, ami a parton van, villamossal lehet ide eljutni és a Kabatas végállomásig kell menni, onnan sétálni 4 percet. Mivel Bayram van, mindenki utazik. kínzással ért fel az út. Mindig volt egy könyék az oldalamban és mindenki izzadt és még hozzád is passzírozódnak...fúj… Marha hosszú volt a sor, de nem meglepő, ez is alap látnivaló Isztambulban. Úgy tudtam, hogy 40 líra a belépő, ami irdatlan sok, de rászántam, mert azt is hallottam hogy nagyon szép, érdemes kiperkálni az 5000Ft-ot. Haladva a sorral, láttam az árjegyzéket és ott fel van tüntetve hogy nemzetközi diákkal csak 5 líra, nekem pedig volt olyanom, úgyhogy szinte ingyen megnézhettem a fancy palotát. Nyilván itt is voltak magyarok, közvetlen mögöttem a sorban, nem tetszett nekik a jegyár, de cserébe nem mentek a Topkapiba :P

Selamlık 

kilátás a Dolmabache-ból

            Tényleg igaz, ez a legszebb épület amit eddig itt láttam… Két részből áll, a Selamlık és a Hárem, mind a kettőt csoportokban lehet megnézni, akiket idegenvezető irányít és az épületen belül nem lehet fotózni. Na, ez nyilván nem engem nem tartott vissza :P Nagyon jól volt megszervezve, külön török és angol nyelvű idegenvezetővel mentek a csoportok 20 perces váltásban, hogy ne zavarják egymást. Mondjuk ennyi pénzért, ez a minimum. Egyébként ebben a palotában azután költöztek a szultánok, miután a Topkapi már nem volt elég fényűző nekik. A Selamlık –ban a protokoll események zajlottak, fogadások és tárgyalások. A Háremben pedig a „szűk” család élt és csak ők léphettek be, bár én sok különbséget nem fedeztem fel a kettő között, mind tele volt arannyal, kristályos csillárral és különleges szőnyegekkel. Szerintem oltári kényelmetlen lehetett azokon a kemény székeken ülni, én nem laknék ilyen helyen. Ahhoz képest hogy az Oszmán Birodalom már hanyatlott amikor építették, minden négyzetcentin van arany valamilyen mennyiségben…          

Dolmabahçe 

            A kert sem volt elhanyagolható, nagyon szép volt a kilátás is az ázsiai oldalra és a hajókra. Kb. 200 képet csináltam, de egyik sem adta vissza azt a látványt. Tök sokat elnézelődtem, nem tudom hogy telt el az idő ilyen gyorsan, de 3 órát kolbászoltam a kertben és az épületekben. Csodaszép volt, na. Mindenkinek nagyon ajánlom, főleg akinek van nemzetközi diákja (ISIC).

a fő terem a  Dolmabahçe-ban

kilátás a Sapphire-ból

            Majd Karaköyben mászkáltam és vásároltam pár szuvenírt. Nagyon kedvesek az eladók, néha túl kedvesek. Tudnak pár szót magyarul, kb. mindenki ugyanazt „szép” „szia” „csókolom” „hogy vagy”. Már egész jól belejöttem az alkudozásba, általában 2 lírát tudok lealkudni, de kis összegnél az is sokat számít. Ha mondjuk 8 líra, akkor 5öt mondok ami nyilván túl kevés, de 6ért már ideadja. Nyilván most is ittam narancs levet, napi rutinná vált, lehet ezért nem fáztam még meg. Kóvályogtam a kis utcákban, többször is eltévedtem, de nem pánikoltam. Próbáltam magamba szívni a várost, élvezni amíg csak lehet, konkrét cél nélkül andalogni.

minden picike

az ott én lennék :)

   Vasárnap 11ig aludtam, aztán nagy keservesen elutaztam busszal a metróig és 4.Levent-nél leszálltam. A Sapphire toronyba mentem, ami a legmagasabb épület Isztambulban, ugyanolyan kilátó van a tetején mint az Empire State Buildingnek. 236 méter magasról lehet körbenézni, elvileg 360 fokban, de a fele le volt zárva ezért csak 180. Az épület első 6 emelete pláza és onnan lehet felmenni a tetőre lifttel. Érdekes volt mert árat nem tettek ki a pénztár közelében, ezért csak akkor tudtam mennyi a jegy ha már fizettem is. Végül is csak 12 líra volt, meg sajna semmilyen kedvezményes kártyát nem fogadtak el. Mákom volt, mert 2 óra előtt nem sokkal értem oda a toronyhoz és csomó embert állt ekkor előtte, mint kiderült 2-kor nyitnak.. szerencse hogy sokáig aludtam és nem délre értem oda… Az 56. emeletre 20 másodperc alatt értünk fel, kábé ennyi idő alatt a 10.re se érek fel a szecskán. Bámulatos volt a kilátás, szép idő volt, szóval a képek is jók lettek. Az is tetszett, hogy kevesen voltak, kezdem unni a nagy tömeget, viszont borzasztóan fújt a szél, a Taft már nem tartott. Mivel a kávézóban 3xos árak voltak nem ittam semmit, de vettem egy termost, mert találtam egy szépet ami sokkal vagányabb a Starbucks-osnál, amit terveztem ugye venni. Szétnéztem a plázában is, de a leárazások már a végüket járják ezért nem vettem semmit, csak vacsiztam a Popeyben, ami KFC koppintás. Hatalmas volt a burger, kb. egy fél csirkét beraktak a bucik közé, de a krumpli olyan volt mintha 3 napos lett volna. Nem lepődtem meg mikor törökök leszólítottak a pénztárnál, mondtam hogy nem beszélek törökül, de ők azért nyomták a szöveget, feszt azt kérdezték hogy modell vagyok-e. Egy idő után feladtam hogy az értésükre adjam, hogy nem értem őket, inkább csak mosolyogtam, szerencsére a pénztáros csaj megmentett. Az itteni fiúk tényleg nem értenek a szóból, marha rámenősek, nem adják fel egykönnyen, pedig nem is beszélünk egy nyelvet…

kilátás a Galatából

Galata Tower

            Rohantam haza, hogy elkészüljek az esti happeningre ami sörözés volt Taksimban. Most direkt nem akartam késni, de megint sikerült mert a közlekedés hihetetlenül lassú, dupla annyi idő bárhova eljutni, főleg busszal. Valami kis utcába mentünk be a hal piacon belül, aki kb. 4 halárust takar, úgyhogy nem volt büdös. Az árak itt is eszméletlenek, főleg ha alkoholról van szó. Kettő 0.7-es sört ittunk fejenként, szóval 3 rendes sört ittam 2500Ftért, az Aradiban ezt megúszom 600Ft-ból. De én nyilván nem fizettem, nem is értem hogy hol buliznak az Erasmusos diákok ilyen árak mellett… Kértem szívószálat a sörömhöz, úgy hatékonyabb, meg mégiscsak lány vagyok vagy mi. Aztán beszélgettünk majd sétálgattunk a főutcán, ettünk egy fagyit a Madoban, ami még mindig szemtelenül drága és finom. Hazataxiztunk 5 líráért fejenként, ami tök olcsó, de csak azért mert 7 személyes volt a taxi. Majd Floryában sétálgattunk, még hajnalban is nagy volt a tömeg mindenhol, hiszen másnap nem kell menni dolgozni. Hajnali 4re értem haza, alig aludtam de másnap mentünk Sanerrel a Galata toronyba, attól függetlenül, hogy mind a ketten úgy éreztük magunkat mint akit jól megvertek.

mácská

Marmara híd és én a Galatából

            Ez a torony a főutca végén van, de mi Karaköy felől mentünk fel. Most is cunci volt az idő, néhol egy felhő meg egy kis szellő volt csak, pedig esőt jósoltak. A toronyba is tök igazságtalanok, mert a török állampolgároknak csak 6 líra, a külföldieknek meg 12. Nem értem ezt a turisztikai marketinget, de most se én fizettem, úgyhogy nem zaklatott fel annyira. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy lépcsőzni kell, aztán kiderült hogy lift van. Nagyon megörült a kialvatlan szervezetem. Egyébként az épület 61 méter magas, van benne kávézó illetve night club is. Ki volt a pénztárnál írva, hogy 80 euróért lehet a klubbot kibérelni 5 órára és korlátlan italfogyasztással. Itt szívesen rendeznék egy szülinapot! Nagyon kevés hely volt a kilátó részen, sajnos nem korlátozzák a felengedett emberek számát, az erkély meg csak 1 méter széles, úgyhogy itt is tömegnyomor volt. Itt tényleg 360 fokos volt a kilátás, de nem olyan magas mint a Sapphire, viszont annyiban volt jobb hogy üveg nem választott el a látványtól, jobb fotók is készültek. Kicsi átmérőjű a torony, úgyhogy gyorsan körbe lehet járni, de elhatároztuk, hogy megvárjuk a naplementét, ha már fizettünk :D Fél óra múlva már lent kajáltunk majd kávét akartunk inni, de sehol nem találtunk jegeset ezért elsétáltunk a 3 megállóval arrébb lévő Starbucksba egy karamellás frappucinóért. Isteni volt! Megint hoztam szívószálat meg cukrot, hiszen ingyen volt meg a logó is rajta van :D Aztán a parton sétáltunk és ettem egy kumpirt , ami úgy készül, hogy egy nagyobb méretű burgonyát héjában megsütnek, majd középen hosszában kettévágják. A megsült burgonya egy részét kikaparják helyére vajat vagy sajtot tesznek és a választható feltétek közül 3at vagy 5öt. Az ára 6-9 líra között van, a feltétek számától függően, de nagyon finom, gyorséttermi kajának felel meg, de lehetetlen járás közben enni, kiskanállal kell lapátolni.

Saner első frappuchinója

pöttöm cica 

            Kedden nem tudtam mit kezdeni magammal, aludtam volna legszívesebben egész nap, de nem akartam elpazarolni a szabad napom otthon ücsörgéssel. Elmentem Taksimba, sétálgattam, vettem szuvenírt, meg narancs levet és kumpirt. Nem okoztak csalódást a török macskák sem, megörökítettem jó pá fotogén cicát. Még 10 napom van itt, nagyon ki kell használni, borzasztóan fog itt minden hiányozni, bár strandoláson kívül nem nagyon van mit csinálni, hisz láttam mindent amit érdemes. 

Viharos hétvége

Blue Mosque

             A szokásos szombati reggelimet megint a Simit Sarayi-ban töltöttem, a kedvenc narancslevemmel. Már többször meggyűlt velük a bajom, most kis naivan azt hittem hogy nem lesz gond, gondoltam addig nem mozdulok a pulttól amíg nem kapok kaját. Aztán kiderült hogy lehet fokozni a bénázást, ugyanis nem akarta a leolvasó elfogadni a kártyámat, már 3 managert odahívtak, megkérdezték tőlem h nem üres-e, nem akartam mondani hogy van rajta 700 euró, mert kifele menet jól kirabolnak… Aztán hajlongatták szegény kártyám, lehúzták, bedugták a gépbe de csak nem akarta az igazságot. Nem értem hogy 2 hét alatt miért lett ilyen válogatós a leolvasó, akkor még gond nélkül ment minden. Kénytelen voltam levenni pénzt és cashhel fizetni, de csesszék meg komolyan, többet oda se megyek, máshol is csinálnak narancs levet…

a varázskártya

            Szombaton nyakamba vettem a várost és egyedül nekiindultam, hogy megnézzem azokat a dolgokat amiket minden turista megnéz Isztambulban, de nekem eddig nem volt ugye pénzem rá. Mivel minden ismerősöm dolgozik szombaton, nem meglepő hogy nem kísértek el. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem készült rólam normális kép. :D Az időzítővel próbálkoztam de az ugye elég nehézkes, de senki sem fogja elhinni hogy ott voltam, ha nem vagyok a képen! :P

Hagia Sofia

A közlekedés már régóta nem okoz problémát, de a célállomásig eljutni másfél óra volt, a villamost kell használni, hogy eljuss a turista központba. Nyilván tömeggel, sehol egy ülőhely, a légkondi meg mire elkezdene hűteni, megállóhoz érünk és kimegy a hideg… Először is egy Müzekart-ot kell beszerezni, ami diákoknak 15 líra és pikk-pakk megvan, beszkennelik a Istanbulkart-ot és kész. Ez azért jó mert ingyen lehet bemenni a Ayasofiaba és a Topkai palotába illetve csomó helyre 20%kedvezményre jogosít fel. Neten semmilyen használható infót nem találtam róla, szal itt szeretném kihangsúlyozni, hogy kb 60 lírát lehet vele spórolni és nem kell sorba se állni ha ilyened van, tiszta VIP. :D

Ayasofia

            Az Ayasofiáról már írtam, kívülről többször is láttam, most végre bejutottam és csak ámultam bámultam. Csodaszép az egész, a világítás sokat dob rajta, csak ne lenne akkora tömeg… Felmentem az emeletre is, nagyokat ámultam, tényleg hihetetlen élmény. Arany betűk mindenhol, meg hatalmas a belső tere, nagyon hangulatos. Ezt tényleg mindenkinek meg kell néznie, nekem eddig ez a kedvencem.

lepaparazziztam magam

Topkai Palota

            Majd átsétáltam a Topkai palotába. Útközben vagy 6x szólítottak le „what’s your name” „where are u from”. Azok a srácok akik térképet meg útikönyveket árulnak.. Meglepő volt, de vágták a magyarokat „szia, hogyvagy” „beautiful hungarian girls”. Levakarhatatlanok voltak, de segítettek az útba igazításnál, szal nem volt velük baj. A Topkapit is láttam már, most végre bejutottam, ez az a hely ahol ugye a szultánok éltek, vendégeket fogadtak és nagy partykat rendeztek.Ez annyira nem tetszett mert több kisebb szobából állt ahol meg lehetett nézni kiállított dolgokat. Például a szultán kardjait, ruháit, ülő alkalmatosságait. Volt egy terem, ahova hatalmas sor állt, mint kiderült ott tárolják az ékszereket, nyilván nem lehetett fotózni, pedig azokat kellett volna igazán megörökíteni. Ezek a szultánok mindenre raktak valami fuxot, még a kancsón meg a villán is volt rubint kő… A legdíszesebbek a turbán díszek voltak, majdnem tenyérnyi méretű gyémántokat kell elképzelni (nyilván nem az én tenyér méretem… ) A Hárem részért külön kellett volna fizetni, de mivel az irodában azt mondták, hogy nem nagy cucc az, így nem mentem be. Ez a rész a szultán a családjának személyes tere volt, ide csak ők mehettek be. Az tetszett a palotában, hogy sok volt a zöld füves terület, hatalmas fák voltak meg szép virágok, az épületeken meg mindenhol arany színű bevonat, jól visszaadta a szultánok fényűző életét. Volt egy fa például, ami totál üreges volt, de mégis élt, voltak levelei és nagyon magas is volt… what kind of sorcery is this? Amíg még tetszetős volt az a kilátás, nyilván az az adu ász a fancy épülteknél. Tök jól rá lehet látni a Bosphorusra meg a nagy hajó forgalomra a vizen. Nyilván volt kávézó és étterem is, ahol egy kisebb ország GDP-jéért lehetett ebédelni.

            A következő állomás a Cistern Bazilika volt, amit kicsit nehezen találtam meg, de megkérdeztem egy turisztikai irodában az utat, tök rendesek meg segítőkészek voltak és még térképet is kaptam. Mikor megláttam a kígyózó sort, rájöttem hogy jó helyen járok, ezért vettem egy fagyit és amíg álltam, addig meg is ettem. Ide nem jó a Müzekart, de a diákom miatt csak 5 líra volt a 10 helyett. Ez a hely a föld alatt van és tulajdonképp víztárózónak  lett építve 565ben. 140x70 méter a területe és hatalmas oszlopokból áll, pontosan 336 db, egyenként 9 méter magasak. Látványosságnak csak 1985 után számított mert előtte tele volt vízzel, teljesen el volt felejtve, az emberek elől elrejtve. Érdekesség a két medúza fej, amik 2 oszlopot tartanak, de nem tudják az okosak sem hogy miért hozták ide őket, a Medúza legendáját nyilván mindenki ismeri, de egyesek szerint ehhez semmi köze, csak oszloptartónak lett berakva. Eléggé elrontották annó a rómaiak, mert az egyik fej fejjel lefele van a másik meg oldalra döntve, szóval esztétikailag nem valami hatásos…

Topkapi

            Még el szerettem volna menni máshova is, de nagyon kezdett fájni a bokám, hiszen 6 órát voltam talpon, ezért hazafele vettem az irányt, a KFC-ben megvacsoráztam és beájultam az ágyba.

a kilátás a Galata toronyra

a lyukas fa

a Bosphorus

az egyik nappali

            Vasárnap úgy volt, hogy a főnökömmel és annak a barátosnőjével megyek valamerre, de lemondták, de mindig van B terv, úgyhogy nem vesztegettem az időt. Ekkor azonban elhívtak az egyik szigetre strandolni, úgyhogy inkább oda mentem. Ugye voltam már korábban egy szigeten, de az amatőr módon sikerült, mert kis tudatlanok voltunk. Ezért most hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ha a szigetekre akar menni valaki akkor használja a villamost, Kabatas végállomáig és ott a DenizOtobüsü-vel menjen. 4.75 líra a jegy ára, de 20 perc alatt ott van az első szigeten és mindenkinek van ülőhelye, marha kényelmes és ezerszer jobb mint a komp. Kábé olyan érzés benne utazni mintha fedett jet-ski-vel , inkább ugrál a vizen mint sodródik az árral, de nagyon tetszetős volt. Amíg vártam a hajóra, elkezdett szakadni az eső, ekkor vált nyilvánvalóvá hogy nem a legjobb napot választottam a strandolásra… De akkor már nem volt vissza út, megyek a Kinaliadára. Saner várt a kikötőben, majd egy kis lélekvesztőre szálltunk ami ingyen elvitt a standra, ami 10 líra volt fejenként, szal fényévekkel jobb mint a másik sziget. A strand itt is kavicsos, nem homokos. Az eső ugyan elállt, de nagyon sötét színe volt az égnek meg hidegebb is volt a kelleténél a szél miatt, de nem nyafogtam, mentünk úszni. Mint kiderült, nem tudok úszni a tengerben, olyan erős volt a hullámzás, hogy csak lebegtem inkább, de az is élmény számba ment. Rossz volt a sós víz meg az alga, de akkor is sikerült úszni a tengerben életemben elöször. Kb. fél órát voltunk bent, de úgy éreztem magam mint ahogy Risztov Éva érezhette 10 km után. Majd jött egy guci nagy vihar, fekete felhőkkel és hatalmas széllel, vitt mindent, még a napozó ágyakat is. Mindenki berohant a büfébe, de úgymond felesleges volt, mert már full el voltam ázva így is. Az volt a szerencse hogy nem volt tömeg, elfértünk a büfé konyhájában, hiszen minden normális ember otthon maradt, mert néztek időjárás jelentést vagy nem tom.

Basilica Cistern

            Ezután tiszta vizes hajjal és outfittel elindultunk Saner legjobb haverjához, hogy megszárítkozzunk. A srác egyébként kiköpött Adrien Brody hasonmás, ezt ő is jól tudta, akkora orrot nem nehéz nem észrevenni. :D Azt kell még tudni, hogy nagyon sok török családnak van a szigeten nyaralója, ahova egész nyáron kiköltöznek, de az év többi részében an az európai oldalon laknak. Ezeket a nyaralókat úgy kell elképzelni, hogy nagyon fancy, pálmafa alakú medence meg ritka fából készült bejárati ajtó, szal nem ilyen kécskei weekend ház :D Ott kaptunk enni, megszáradt a hajam aztán sétálgattunk a szigeten. Feltűnt még hogy nincsenek autók, a srácok azt mondták, hogy kb 10 darab van, nem is engednek többet, csak áru szállításra meg vészhelyzetekre használják, mindenki bicajozik meg sétál. Azért költöznek ki ide a nyárra mert itt jóval csendesebb az élet, ide alig járnak turisták, nincs zaj, nincs autó. Meg azért mert megtehetik, ugyanis itt természetesen semmi nem terem meg, mindent a városból hoznak, ezért minimum duplázódnak az árak. Fagyiztunk aztán elmentünk abba a zártkörű klubba is ahova amúgy 50 líra a belépő ha nem vagy tag, de most ingyé bemehettem, mert szét volt ázva minden, alig voltak vendégek is. A fiúk nyilván tagok voltak, aki itt lakik az mind az. Itt van medence meg strand is, foci és tenisz pályával, igazi golfklub feelingje van, nagyon sznob, na! :D

Cistern

            Fényes nappal volt de ők felesezni akartak, a tegnapról megmaradt lengyel vodkából. Kiültünk a partra aztán fejenként 3 feles jutott, volt nálam víz úgyhogy nem nyafogtam. A srácok kajak becsíptek, én meg se éreztem. Papírkutyák.

            Aztán csocsóztunk, de valami iszonyat alacsony volt az asztal, mert ugye a törökök nem égimeszelők, hoztam a formám, 4 olyan véletlen gólt lőttem, hogy öröm volt nézni. Ettünk valami szendvicset, 9 líra volt de a fél fogamra sem volt elég, akkora volt mint egy fél pirítós. Persze most sem engedtek fizetni. 8kor indult vissza a hajóm, de hazafele nehezebb volt a út. Mivel nagyon lehűlt a levegő, rajtam meg kánikula outfit volt, rendesen fáztam, a villamoson a légkondi persze maxon ment, úgyhogy kisebb csoda hogy nem lettem beteg.

Kinaliada távolról

            A hajóúton szép volt a kilátás, kivilágítva csodaszép a város, és láttam a Maiden Towert, amit anno egy hercegnőnek építettek, hogy ne marja meg egy kígyó se, de végül mégis ez lett a végzete. Az a torony a vízben áll és most étteremként üzemel, és az irodában mondták hogy itt az a szokás, hogy ha egy lányt oda visznek vacsorázni, akkor tuti hogy megkérik a kezét. Mivel borzasztó drága a kaja meg nem egyszerű oda kijutni, illik a nagy felhajtás után igent mondani. :D

            Otthon meg az várt, hogy az erkélyre terített törölközőmet elvitte a vihar, amit ugye lakótársé volt, mondtam neki hogy sorry, de kéne egy másik, de nem volt nagy méretű több, vagyis egy kéztörlővel kellett beérnem. Meg azt is hozzátette, hogy ne tegyem ki többet. Ja, mondom köszi, de mivel nincs szárítom, se szárítókötél az erkélyen, nem tudom máshova rakni, de ha legközelebb elmegyek itthonról, akkor behozom. Pukkadjon meg…

a csodás időjárás

            A vihar ellenére megérte a mai nap, sok szép újat láttam, habár semmit nem barnultam, kajak ugyanolyan fehéren megyek haza mint ahogy eljöttem….